Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Szabó József: Nyelvjárási szöveg Koppányszántóról

akkor mindéggy, hát a szülők azér a gyerek örömiér mekszerészték aszt, hoty I hát persze jól érezze a gyerekem magát. Asztán ott is csak összegyüttünk. Hád vótunk tizen-tizénketten. Mék hát I vót ugy, hogy másik i pajtások izs gyüttek össze, utyhogy az egész iskola gyerekei összegyüttek. Na és ot nagyon jól mulattunk. Na és persze az a májjusfa lektöpször nem kerüt ki a májjus hónabbu, mer annyiam vótunk, hogy még a juniuzsba izs belekerűtünk. Asztán ugye hát ot persze vendégéket is, azér máskor is csak hijtung vendégéket. A körösztanyáinkat még esetleg nénéinket, bátyáinkat hát azér csak akkor is mékhijtuk. Ami ki nem kerüt a májjuzsbu, beleméntünk a juniuzsba. Akkor is jólesett az a mulaccság. Hát I bizony azér nem kevés pénzüngbe kerüt, de mégérte, mer jól érésztük magunkat. Na és utánna kezdett a szántai bucsu lénnyi Bertalankor, agusztus huszonnegyedikén. Hú, hát annak még mégen nagyon örütünk! Mer gyüttek a vidéki gyerekek is. Persze hát azok még ritkán látó vendégek, azoknak még még jobban örűtünk. Akkor mék hád vótag bazárusok is. Bazáruzs bizon nagyon sog vót. De örütünk, hotyha a gyerékég vétteg éggy-ék kis poharat, vaty pedig égy brostüt. Mer akkor azoknak sé sok pénzüg vót. Na de mindéggy, evve mégvót az a vigalom, hogy utánna mégvót az ismereccség, utánna mulattunk. Hát mit mohhatok erü is, mind aszt, hoty hát a lányoknak, legényéknek nagyom vigalmas az életük. Azok féretéttek, hogy mijén nehezen tuggyuk mégvénnyi aszt a gyöngyöt még aszt a brostüt. De azér csak mink örütünk a jó

u mulaccságnok, a zenének. Bucsu délutám még naty szokázs vót az is, hogy nagyon keményitét péntőbe még a fodros szoknyábo... Hád bizony összefogóctunk ugy, hoty sokszor mék két sorba sé fértünk el az uccán. Hát persze akkor örütünk, améllőnk után gyütt éggy-égy gyerek. Asztám bizony hun eszt monták, hun amaszt. Akkor csak el-enevedgétünk. Elátunk az éggyik sátorhol is, még a másig bazárushol is. Hád bizony aszt ott enevedgétünk. Na de még a délutá-