Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Oláh József: Kossuth Lajos - Sátoraljaújhely, 1831

2. A sírokat „8 lábnyi mélységre, 3 lábnyi szélességűre" (248, ill. 93 cm.- nyire) kell kiásni. 3. A halottkémi vizsgálat után az elhunytat a sírásónak „nem kézzel, hanem hegyes póznára tsinált vass horoggal, vagy szinte pózna nyéllel készült és kötéllel öszve húzható vasfogóvar kell megfogni, „anélkül, hogy ruhája le húzatna", majd kétkerekű talyigára vagy szekérre kell tenni. 4. ,A temetést egyedül a Sírásó viszi véghez, minden más kíséret és a harangozás is tilos." 5. sírbatétel előtt - anélkül, hogy a halotthoz nyúlna - a sírásó a ruhát le huzza. 6. Sírásó a halottnak ágybélijét és ruháját a sír mellett megégeti a legutolsó darabig", majd a maradványokat az elhunytra szórja és a sírt betemeti. 7. „Ezután a helység utolsó házában másik" ruhát vesz fel, ,,az előbbenit levetvén feleresztett Chlor mészbe mártja", majd „egész testét megöblíti, szekeret, szerszámot, lovakat" is. 8. Sírásó ezen veszteglésből tsak temetés végett eresztethetik ki." 9. Az utolsó halott eltemetése után „Ű Sírásók 42 napi veszteglésbe" tétetnek. 10.A temetőt állandóan kirendelt őrök vigyázzák. holtakra és a kóbor személyekre ügyelve" - mint írta - „nem tudtuk az epekórság terjedésének módját, csupán azt, hogy a tudatlan jobbágy nép a maga halálos nyomorúságának okát az urak s a zsidók keze művének tartja." Naponkint „száz meg száz betege" lát, s „az utcákon leroskadóknak gyakran, míg a szekér megérkezik" maga adja be a gyógyító porokat. A felvigyázóknak megparancsolja, „hogy midőn eledelt visznek a vesztegházhoz, az őrálló lineától ki kell kiáltani a felvigyázó asszonyt, hogy az edényt kihozván, azt bizonyos mennyiségre" távolságra „a földre letegye s így maga visszamenvén, töltetik által az étel, minden közösülés" érintkezés nélkül. A veszteglőházat „naponként legalább kétszer" maga is felkeresi, szót vált „a gyengélkedő félbetegekkel, a betegekkel s a holtakkal bánó emberekkel mindenkori közvetlen érintkezésben van, mégis bár a legerősebb testi alkotással nem „áldotta" meg a természet, s a praeservatívákat (elővigyázatossági szabályokat) annyira nem „használja," hogy gyakran midőn hajnalban a segedelmet kívánó bajok megszaporodnak, éhommal „futja be útját, egészsége változatlan marad." Felpanaszolja, „hogy amíg a vármegye birtokos tisztikara az alispán" Vay Miklósról, a későbbi borsodi adminisztrátorról van szó - „velejtei kastélyába menekült a vész, a felelősség és a népharag elől az egészségi gyepűk 1 83