Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zachar József: Kossuth Lajos osztrák szemmel

áthatott az a meggyőződés, hogy Magyarország csak akkor áll boldog jövő előtt, ha minden lakosát egyetlen nemzetiség köteléke fog át, Kossuth az első volt, aki a magyar sajtóban a legerőteljesebben emelt szót az ellen a durva bánásmód és helytelen cselekedet ellen, amellyel egyes túlbuzgó hazafiakat az idegen nemzetiségek hibáztathattak. Nem az erőszak vaskarja, hanem az alkotmányos szabadság rózsafüzére köt össze egy ország minden fiát egyetlen nemzetté, - ez volt a jelszava.'

1 6 A korábbi szerzőkkel ellentétben a megfontoltság kiemelését is fontosnak tartotta az egykori harcostárs: „A reformok iránti hő óhaja, a valódi szabadság- és jogelvek megvalósítására való energikus törekvés ellenére semmiképpen sem akarta a forradalmár viharos sietségével a fennálló viszonyokat felszámolni és annak a romjain egy új épületet felépíteni."

2

7 Még a következő megállapítást is megkockáztatta: „Amennyire 1848 márciusában és márciusát követően egyáltalán nem kívánta a forradalmat, annál inkább a legőszintébben arra vágyott, hogy Magyarország békés úton, Új-Ausztriával kéz a kézben, továbbfejlessze a márciusi vértelen vívmányokat, de másrészt elegendő bátorsága és energiája legyen, hogy abban a pillanatban, ha ezt fentről kiindulva lehetetlenné tennék, országát Ausztria nélkül és ellenében is szabadságra és boldog jövőre vezethesse. Ugyanezt az álláspontot foglalta el a szociális kérdésekben is."

2

8 Philipp Horn ugyan nem folytatta Kossuth-életrajzát, még a beharangozott, „A miniszter" című második kötet sem jelent meg, bizonyára azért, mert érdeklődése a megélt eseménytörténet felé fordult. Mindenesetre még 1851-ben kiadta egy hamburgi kiadónál a következő barokk című újabb munkáját: „Kossuth és a magyarok Törökországban. Az oszmán földre került magyar emigráció sorsának és élményeinek, továbbá az Anglia és Oroszország által a konstantinápolyi török Portán érvényesített túlnyomó befolyásnak a hű ábrázolása."

2

9 A következő esztendőben két újabb magyar vonatkozású művet jelentetett meg a magyarok iránt nyilvánvalóan erős elkötelezettséget érző német szerző, amelyek egyfajta tartalmi átfedést is jelentenek: „A magyarok legújabb krónikája. A magyarországi és erdélyi orosz invázió idejétől napjainkig terjedő események, a magyarok hazai és külföldi életének és működésének történelmi ábrázolása. Kiváló magyar államférfiak cikkeivel és eredeti iratokkal, térképekkel és ábrázolásokkal."

30 Továbbá: „Az oroszok Magyarországon és a magyarok Németországban. A 2(

1 Horn 3 85 la 39. 2

7 Uo. 40. 2

8 Uo. 45. 2

9 Horn 1851b 3

0 Horn 1852a