Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Orosz István: Megjegyzések a Kossuth historiográfiához

finanszírozását, s főleg lesz áldozatkész történész kollégánk, kollégáink, akik Barta Istvánhoz, Pajkossy Gáborhoz hasonlóan ennek az ügynek szentelik életüket. Ami a Kossuthról szóló történeti irodalmat illeti, legfeljebb arra tehetek kísérletet, hogy felvázoljam az elmúlt másfél évszázadban a Kossuthról és politikájáról kialakított kép főbb kontúrjainak változásait. Kossuth alakja már a világosi fegyverletétel után a legellentétesebb nézetek kereszttüzébe került. Horváth Mihály csanádi püspök, a Szemere kormány vallás és közoktatási minisztere 1871-72-ben tette közzé három kötetes munkáját Magyarország függetlenségi harcának történetéről liberális szemlélettel, s Kossuth szerepének nem kritikátlan, de elismerő ábrázolásával. Megértő ábrázolása olvasható az eseményeknek Szilágyi Sándor 1850ben és Irányi Dániel 1858-59-ben franciául megjelent összefoglalásában is. Ugyanezt nem mondhatjuk el a szintén kortárs Kemény Zsigmond munkáiról (Forradalom után, 1850, Még egy szó a forradalom után, 1851). Kemény önmaga igazolására is állította, hogy a magyar nép természeténél fogva nem forradalmár, azért a császári hatalom megtorlása értelmetlen. A trónfosztás és minden forradalmi tett nem a magyar nemzet tette volt, csak Kossuth Lajosé és az ő vezetésével néhány radikális lázadóé. Kemény müveiben jelenik meg az a korábban Széchenyi által is hangoztatott vád, hogy Kossuth a higgadt racionalizmus helyett érzelmi politizálást folytatott s ez által tévútra vezette a politikai életet. A liberális, centralista Kemény Kossuth emberi tulajdonságait s nem liberális politikai alapállását kérdőjelezte meg, s ezt mondhatjuk el Gyulai Pálról is. A 19. század második felében a liberális politika érvényesült az ország vezetésében s ez a szemlélet érvényesült azokban az összefoglalásokban is, amelyek 1848-49-cel foglalkozva Kossuth politikai szerepét is mérlegre tették. így Szeremlei Samunak a kiegyezés évében megjelent könyvében, vagy Márki Sándor összefoglalásában, amely a Szilágyi Sándor-féle millenniumi összefoglalás része volt. A dualizmus korában azonban, a konzervatív ideológia jegyzékben olyan elemzés is megjelent - pl. Asbóth János tollából - amelyik Kossuth Lajost liberalizmusa miatt nem tudta elfogadni. Mások Kossuth konzervatív ellenfeleit dicsőítették megfontolt politizálásuk és nézeteik miatt. Új helyzet alakult ki az első világháború után a trianoni békével. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Kossuthot és a kossuthi politikát két oldalról, jobbról és balról is támadás érte. Az egyik Szekfü Gyula nagyhatású művében, a Három nemzedékben, a másik az ekkor már halott Szabó Ervin Társadalmi és pártharcok az 1848^9-es magyar forradalomban c. 1920-ban megjelent könyvében. 12