Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Orosz István: Megjegyzések a Kossuth historiográfiához

Szekfü nemcsak Kossuth Lajost, de a magyar liberalizmus három nemzedékét kárhoztatta azért, hogy letértek a Széchenyi István által kijelölt útról, a nemzeti konzervativizmus útjáról, s ez a politika óhatatlanul Trianonba torkollott. Figyelmen kívül hagyva Kossuth emigrációs elképzeléseit s a nemzetiségi kérdésben megváltozott nézeteit, elsősorban azt rója fel hibájául, hogy elutasította a hazai nemzetiségek törekvéseit, kortársainak többségével együtt figyelmen kívül hagyta Széchenyi figyelmeztetéseit. Úgy vélte, hogy a szabadság és ész liberális bajnokai mindenütt tehetetlenek voltak a nemzetiséggel szemben. Részben megismételve és összefoglalva Kemény, a centralisták és a konzervatívok vádjait, Kossuthot azért kárhoztatta, mert a liberális radikálisok élére állt. Mély ellentétet vélt felfedezni Batthyány és Kossuth között, mert úgy látta, hogy a miniszterelnök harcolt „az elvakult sovinizmus, a forradalmi liberalizmus pártja, s annak nem annyira irányító, mint magával sodort, a lelkesedés pillanataiban megittasult vezére Kossuth ellen." A Három nemzedék még a Viszota-féle forráspublikáció előtt jelent meg, de nem állíthatjuk, hogy a köteteihez terjedelmes bevezetőket író Viszotát nem ugyanaz a nézetrendszer vezette volna, mint Szekfü Gyulát. Talán nem felesleges idézni Viszota végső konklúzióját. ,,Ha az országgyűlés 1848 márciusában hallgatott volna Széchenyire, a nagy vérontás nem következett volna be, de a nemzet Kossuth felirati javaslatát fogadta el, amely azután maga után vonta a felelős minisztérium alakítását, és minthogy nem gondoskodtak a pragmatica sanctio további pontos értelmezéséről, ez tág teret nyújtott a kételyeknek, a rosszakaratú aknamunkának, Kossuth és követői részéről az izgatásoknak és végül temérdek véráldozatot követelt. E véráldozatokért Kossuth is felelős a történelem előtt." Kossuth felelőssége mellett fel sem merült annak a királynak a felelőssége, aki a saját országa ellen viselt háborút. A két világháború közötti Magyarországon sokféle eszközzel ápolták a Széchenyi kultuszt, s ezt csak Kossuth ellenére tudták elképzelni. Sokkal kisebb hatása volt Mályusz Elemér Szekfű koncepcióját megkérdőjelező tanulmányának „A reformkor nemzedéke"-nek, amely éppen nem a hanyatlást, hanem a társadalmi emelkedést emelte ki az első reformnemzedék életében s a rendi kisnemesi politikus Kossuth Lajosban éppen azt tekintette előremutatónak, amit Szekfű Gyula kifogásolt. Szabó Ervin 1920-ban megjelent könyve éppen az ellenkezők miatt marasztalta el Kossuth Lajost, mint Szekfű. O nemhogy forradalmi radikális vezért nem látott Kossuthban, de úgy vélte, hogy 1848-49-ben nem volt polgári átalakulás az országban, mert Kossuth és társai a hagyományos nemesi rendi politizálást folytatták és csak saját osztályérdekeiket, védelmezték a jobbágyfelszabadításban és a nemesek kármentesítésében is. Az 1930-as években felnövekvő új történész nemzedéket a történeti jelenségek és személyiségek sokoldalú és árnyalt megközelítése jellemezte. Jó 13