Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zachar József: Kossuth Lajos osztrák szemmel

ter még az itáliai hadszíntéren tartózkodott, Kossuth máris időszerűnek tartotta, hogy saját magyar hadsereget teremtsen meg."

6

1 Áttérve a birodalmon kívüli, de a Habsburg-hatalmat erőteljesen érintő másik nemzeti egységteremtő megmozdulásra, ismét csak Kossuth személyes felelősségét állította középpontba Kiszling: „Egyébként Kossuth hitt Németország teljes egyesülésében, amely magában foglalja az osztrák örökös tartományokat, ami maga után vonná Magyarország teljes önállóságát. (...) Kossuth arra törekedett, hogy viszály keletkezzen a birodalom másik felével. (...) így meghiúsította a pénzügyi kérdésben a bécsi kormány részéről szándékolt kiegyezést, miszerint Magyarországnak az államadósság egy részét át kellett volna vállalnia. Halogatta ennek elintézését, és az Osztrák Nemzeti Banktól való függetlenségét és privilégiumainak semmibevevését bizonyította azáltal, hogy Pesten tizenkét és fél milliónyi bankjegyet nyomatott és adatott ki. Mellékesen a magyar pénzügyminiszter harcos újságíróvá változott, aki újságjában, a 'Kossuth Hírlap'-jában minden alkalommal kikelt az osztrák kormány ellen, mert ez a haderő egységességének alapelve mellett tartott ki."

6

2 A fenti megalapozatlan vádakhoz, még mindig 1848 áprilisáról szólva burkoltan egy továbbit, immár magyar királyságbelit is megfogalmazott a szerző: „A magyar kormánynak azzal a törekvésével szemben, hogy a kossuthi nyelvtörvény-javaslat programját a három szlavóniai vármegyében. Verőcében, Pozsegában és Szerémben ténylegesen megvalósítsák, valamint a magyar ügynökök bujtogató tevékenységével szemben Jellacic április 19én harcias nyilatkozattal fordult a horvát-szlavón nemzethez, ezen túlmenően 27-én kihirdette a rögtönítélkezést bizonyos bűntettek esetében, nyomatékos utalással a politikai lázítókra a társadalmi állásra való tekintet nélkül. BudaPesten mindkét intézkedést törvénytelenként, szeparatista törekvésként a legélesebben ostorozták, és az uralkodónak a Bécsbe siető kormánytagok az országban uralkodó béke veszélyeként a legsötétebb színekkel mutatták be."

6

3 Áttérve a másik délszláv megmozdulásra, ez esetben is Kossuth személyes felelősségét sejtette Kiszling, amikor ezt vetette papírra: „Már a bécsi és budapesti márciusi eseményeket követően három héttel kinyilatkoztatta a dél-magyarországi szerbek küldöttsége a Bécsben április 2-án tartott szláv kongresszuson, hogy Baranyát, Bácskát és a Temesi Bánságot tagolják be Horvátországba és Szlavóniába, mert ezeken a területeken azonos nép lakik. Ugyanezt a követelést április 8-án a pozsonyi országgyűlés elé vitték, ezt 6

1 Uo. I. k. 75. 6

2 Uo. I. k. 77. 6

3 Uo. I. k. 82. 52