Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zachar József: Kossuth Lajos osztrák szemmel

A fenti, rokonszenvező felfogással megint éppen ellentétesen, az ellenforradalmi fordulatot jelentő napokhoz kötötten, egy névtelen bécsi szerző már 1848-ban ezt állította: „Kossuth egész államművészete azon a meggyőződésen alapszik, hogy Magyarország, amely önállóságának megőrzéséhez minden 'saját' eszköz híján van, ezt csak Ausztria gyengítése vagy bukása révén nyerheti el. Ezért megragad minden, még a legcsekélyebb alkalmat is, hogy Ausztria állami létét kérdésessé tegye."

1

3 A továbbiakban nyilvánvalóvá tette a névtelen mű írója, hogy állítását a frankfurti parlamenthez küldött magyar követségről szerzett hírek ösztönözték, így írt ugyanis: „Kossuthnak a történelem, a jog és a józan emberi értelem előtt felelnie kell, ahogyan tud, de a legalacsonyabb rendű hitszegés volt, hogy az augusztus 3-i magyar-német szövetségi tárgyalást azzal az óriási hatásra számító nyilatkozattal zárták, miszerint 'ha az osztrák kormány Németország egysége ellen háborút folytatna, Magyarország segítségére sohasem számíthatna'! (...) Lássa meg Magyarország, hova jut Kossuth vezetésével!"

1

4 Egy további, 1849 elején megjelentetett névtelen mű mindenesetre máinem tudta megkerülni, hogy első mondatként megállapítsa: „Ha jelen korunkban van olyan férfi, aki Európa általános figyelmét magára vonta, akkor az Kossuth."

1

5 A magyar üggyel nyilvánvalóan ugyanúgy, mint a forradalmakkal általában rokonszenvező szerző egyáltalán nem rejtette véka alá kortársai zömével ellentétes saját meggyőződését Kossuth szereplésével kapcsolatosan: „Amikor Batthyányt megbízták a kormányalakítással, Kossuth pénzügyminiszter lett, és ettől a pillanattól kezdve mutatta csak meg igazán és világosan, mennyire őszintén a valódi demokrácia elkötelezettje. Attól a pillanattól kezdve, amikor belépett a kormányba, a magyarok méltányosabban léptek fel a különböző, országukban élő nemzetiségekkel szemben, ugyanattól a pillanattól kezdve Magyarország belépett a többi szabadságharcos sorába, és legjobb fiai vérével pecsételte meg azt a szerződést, amelyet a demokratikus párttal kötött."

1

6 A még folyó szabadságharcot felidézve, a névtelen szimpatizáns újólag a nagy államférfi személyiségét emelte ki: „Ameddig Kossuth nem hagyja el a nemzetet, nem veszett el a szabadság ügye, a nemzet soha, de sohasem fogja őt elhagyni, mert úgy ragaszkodik hozzá, mint az édesanya legkedvesebb gyermekéhez. Kossuth hihetetlent teljesített, az államügyek élén áll és egyúttal a hadak élén. Szavai lelkesítik a 1

3 Kossuth als Staatsmann 19. ,

4 Uo. 25. 1

3 Ludwig Kossuth, Dictator von Ungarn 3. 1

6 Uo. 5. 41