Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zachar József: Kossuth Lajos osztrák szemmel

parasztokat, hogy siessenek a csatavívókhoz, és ahova csak megy, százezrek követik, készen, hogy életüket áldozzák érte."

1

7 Néhány hónappal a szabadságharc leverését követően ugyancsak Bécsben egy szintén a névtelenségbe burkolózott szerző „a magyar mozgalom fővezérének" nevezve Kossuthot, életrajzán keresztül kívánta bemutatni „a legújabb magyarországi és erdélyi forradalom" történetét, miközben Napóleonnal állította párhuzamba már bevezetőként: „Bár Napóleon és Kossuth között csak kevés összehasonlítási pont van, és e kettő életútja különböző volt, mégis az mondható, hogy a kard embere a nyelv emberének példaképként és tanítóként szolgált, amennyiben ez is Ausztria kárára akart nagy és halhatatlan lenni, csak a harcos és hódító magasabb pontról indult, mint a hazaáruló és lázadó, eltekintve attól, hogy az vaskézzel egész Európát megrázta, míg erről egész Európa csak beszélt. Egyébként Bonaparte, a korzikai, éppen olyan önzőként céljait szolgáló puszta eszközökként kezelte a franciákat, mint Kossuth, a születése szerinti szláv, a magyarokat, és mindkettő a kígyó ármányával hízelgett a bolonddá tett népnek, hogy csókjával megmérgezze, elcsábítsa, és végül tetszése szerint szolgaságban tartsa. Csak a második ismét az ítélet sokkal kedvezőtlenebb fényébe kerül, mert ellenséges törekvései kiváltképpen saját fajtájabelijei, a szlávok ellen irányultak."

1

8 Bár a bevezetőben idézett hadbírósági ítélet tanúsága szerint a kortársak is pontosan tudatában lehettek volna Kossuth Lajos származásának, a névtelen szerző ellenszenves indíttatását mégis a szláv családbeli születés - egyszer már idézett - hazug állítására alapozta. Egyébként a fenti indíttatáshoz csatlakozó adatszolgáltatással a téves származás mellett, a születési időt helytelenül 1805-re, sőt a születési helyet is teljesen megalapozatlanul Jászberénybe teszi, míg vallásaként szintén tévesen a katolikust adja meg, mindezzel inkább tájékozatlanságát, mint rosszindulatú hamisítást bizonyít. Ebben, az 1850 elején napvilágot látott műben az eseményeket illetően is hamis kiindulópontot választott a névtelen szerző, már a nagy márciusi forradalmi hétről ezt vetette papírra: „Elevenebben és viharosabban, mint valaha, tárgyalták az elszakadási tervezetet, amelynek következtében a Magyar Királyságot a hozzátartozó országokkal a Pragmatica Sanctio ellenében oly módon választották volna le az Ausztriához kapcsoló eddigi kötelékről, hogy a jövőben már csak egy igencsak gyenge szállal, azaz a perszonálunió révén maradt volna összeköttetésben. Továbbá alkotmánya alapján, a magyar nemzet felsőbbségével, önálló minisztériumot kapott volna, röviden mintegy önállónak és közel majd egészen függetlennek lett volna nyilvánítva. Nem is szükséges említenünk, hogy Kossuth e kedvenc témáját tüzes buzgalommal 1

7 Uo. 47. 1

8

1- A- M- h-9. 42