Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Egyed Ákos: Kossuth Lajos székelyföldi kormánybiztosa, Berzenczey László

mas jelszóval zárja a kiáltványt: „Egység! Vitézség! Unió!"

1

1 Utóbbit, az unió megvalósítását a legfőbb célnak tekintette. Berzenczey László nem maradt a helyi politikai élet színpadán; az 1848. május 29-én megnyílt erdélyi országgyűlésen Marosszék követeként vesz részt Antal Imre mellett. Itt többször felszólalt az unió- és a jobbágytörvény azonnali elfogadása érdekében. A jobbágy-felszabadító törvény előzetes vitájában a földesuraknak juttatandó kárpótlási vita során arra szólította fel a képviselőtársait, hogy „ne halogassuk [...] a nép felszabadítását"

1

2 Amikor pedig a felszabadító törvény életbe léptetésének időpontja került napirendre, a legradikálisabb és legjobb megoldás mellett érvelt: „Berzenczey rögtön kívánja kihirdetni, hogy ne mondja a nép, hogy a császár adta."

1

3 Ennek hangsúlyozása azért volt különösen fontos, mert az „oszd meg és uralkodj" elvét követve, a bécsi kamarilla évtizedek óta terjesztette a nép között azt a „király-romantikát", hogy ti. a jó császár a jobbágyok barátja, s rég felszabadította volna őket, de a magyar nemesség ezt mindig megakadályozta. Rendkívül hatásos volt ez az alattomban terjesztett diverzió, amely a jobbágymozgalmak kirobbanásához nem kis mértékben járult hozzá. A Kolozsvárt ülésező utolsó rendi országgyűlés elfogadta az uniótörvényt, a jobbágy-felszabadító úrbéri törvényt, s ezzel a polgári átalakulás útjából elhárította a legfőbb akadályt. Az uniótörvény az egyén polgári szabadságjogait mondta ki, s érvénytelenítette a korábbi rendi-feudális törvényeket. Ugyanakkor megválasztotta az unióbizottságot, hogy a Magyarországgal való tényleges egyesülés kérdéseire törvénytervezetet dolgozzon ki. Az unióbizottság a magyarországi országgyűlés keretében fejtette ki a tevékenységét. Az erdélyi követek a magyar országgyűlésben részben választások, részben ideiglenes megbízatás alapján foglalták el helyüket. Marosszékben sikerült megszervezni a választást. Mégpedig úgy, hogy az 1848. június 27-i székgyűlésen megjelent rendek szavaztak a Teleki Téka udvarán. Ezt megelőzően négy jelöltet állított a szék nemesi közönsége: Antal Imrét, Berzenczey Lászlót. Dósa Eleket és Horváth Istvánt, de felmerült Kemény Pál neve is. A marosszéki választást a székelység hajdani humorára is utaló korteskedés kísérte.

1

4 a választáskor Antal Imre 761, Berzenczey László 757, Dósa Elek 8 és Horváth István 4 szavazatot kapott.

1

5 Már a június 27-i közgyűlésen feleskettették Antal Imrét és Berzenczey Lászlót, s még a régi, tehát nem modern parlamentáris rendszer szerint, követi utasításokkal látták el őket. A gyűlés jegyzőkönyve erről így ír: „Igyekezzenek a Székely Nemzet jóllétét (!) előmozdítani, s annak terhein könnyítést eszközölni, a nemzet ősi törvényeit és szabadságait másokkal is megismertetni, s azoknak fenntartására erőteljesen munkálkodni" Arra intették továbbá a két követet, hogy érveljenek a királyi táblának Marosvásárhelyt 22