Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Egyed Ákos: Kossuth Lajos székelyföldi kormánybiztosa, Berzenczey László

Egyrészt, mert tevékenysége jóval gazdagabb volt, mint ami az eddigi irodalomból ismert, másrészt, mert a történeti valóság a pálya árnyaltabb ábrázolását kívánja. Az az egyoldalú, s durván elmarasztaló ítélet, amely az 1848as forradalomban előbb radikális, majd békepárti Pálffy Jánostól származik, aki egyszerűen kalandornak nevezi, tarthatatlan.

3 Berzenczey László 1820. június 26-án született Kolozsvárt. Mivel családja Marosszéken volt birtokos, tanulmányai elvégzése után ott kapcsolódott be a közéletbe. Az 1847-es országgyűlésen Marosszék követeként, a liberális nemzeti eszmék szószólójaként vált ismerté, mertté, mert bátran érvelt az úrbéri kérdés rendezésének szükségessége mellett a konzervatívok ellenében. Ez a fellépése alapozta meg hírét Erdély szerte, valamint a Marosvásárhelyt tanuló jogászifjúság körében is; a marosvásárhelyi ifjabb nemzedék őt fogadta el vezérének. Ez a tény rendkívüli módon megnövelte az önbizalmát, s az 1848. március 22-25-én zajló helyi mozgalomban már vezérszerepet vállalt: szónoklataiban radikális nézeteket hangoztatott, amelyek a magyar forradalom programját visszhangozták, és megvalósításukat azonnali követelésként állította az erdélyi magyarság elé. Nézeteit az ifjúság a tiszteletére rendezett tüntetésekkel, fáklyásmenettel viszonozta.

4 A márciusi napok ünnepi hangulata azonban, amikor Marosvásárhelyt együtt tüntetett a magyar és a román jogász ifjúság,

5 hamar tovatűnt. Simion Bárnutiu unióellenes állásfoglalásának hírére a román ifjúság, köztük Avram Iancu és Papiu Ilarian néhány napon belül elhagyta Marosvásárhelyt. Nemsokára külön táborban szervezkedett Erdélyben magyar, román és szász. Ennek okait kutatva, az utóbbi években a történetírás megfeledkezik arról, amit Bözödi György 1848 márciusa Marosvásárhelyt című, 1958-ban közölt tanulmányában már valósághűen megírt. Szerinte Bécs politikája munkált már a kezdeti román-magyar-szász ellentétek kialakulásában is. Ugyanis az osztrák minisztérium intézkedése nyomán Puchner tábornok már március 31-én arra figyelmeztette Teleki főkormányzót: tegyen óvintézkedéseket a románokkal szemben, s a román nép „bujtogatok" tartóztassa le. Ez ekkor nem következett ugyan be, de a tényleg elrendelt „óvintézkedésekről"

6 még csak nem is sejtette a közvélemény, hogy Bécs kívánságára és érdekében történtek, sőt úgy kerültek a köztudatba, hogy a magyarok elnyomó szándéka nyilvánul meg bennük, s ez „sokat ártott a két nép viszonyának"

7 ~ írta Bözödi. A közvélemény már csak azért sem láthatott tisztán, mert a magyar forradalom első időszakában, amikor a nagy változtatásokat bevezető reformokat Bécs mind jóváhagyta, úgy tűnt, hogy Ausztria és Magyarország államjogi helyzetének újraszabályozása, Magyarországnak a Monarchián belüli önállóságának növelése nem vezet nézeteltérés a Habsburg-hatalom és a magyarság között. Ez azonban csak látszat, a felszín volt Bécs engedékenysége Ma-