Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Geographiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Bodnár László: A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években
A 70-es években indult és a 80-as évek elejéig tartó élénkülő termelési kedvet jelezték a viszonylag kiegyensúlyozott üzemi és az ismét lendületet vett kistermelői telepítések. Viszonylag egyenletes ütemben emelkedett az átlagtermés mégpedig úgy, hogy közben területcsökkenés ment végbe. Az átlagtermések emelkedése többékevésbé kompenzálta a termelési költségek gyors növekedését. A jövedelmezőség azonban - főleg a monopol felvásárlási árak hatására - mégis erősen ingadozott. A megvalósított borászati fejlesztések révén azonban végeredményben javult a tennelő és a feldolgozó kapacitások összhangja. A korábbi évtizedek fejlődését kétségkívül az akkori kedvező értékesítési lehetőségek /KGST piac/ motiválták. A viszonylagosan kiegyensúlyozott - lassan csökkenő - hazai borfogyasztás mellett dinamikusan emelkedett a borexport. Tartósan állt fenn olyan piaci helyzet, amelyben az értékesítési lehetőségek - és azok kihasználása - lényegesen meghaladták a bortermelésünket. Az ágazat termelési tervelőirányzatai az értékesítési lehetőségekből indultak ki, de a termelés korlátaira nemigen tekintettek. Ez sajnos egyoldalúan mennyiségcentrikus szemléletet honosított meg az egész vertikumban. És még így is a borforgalmazás rendre elmaradt az előirányzatoktól, a hazai szőlőtermelés "hiányát" olcsó borimport s az un. kiegészítő termelés pótolta. Csak ezzel lehetett a VI. ötéves tervidőszak végéig sikerrel teljesítettnek" tekinteni a szőlészet-borászat feladatait. Egyidejűleg azonban - sajnos - több vállalatnál fellazult a szakmai igényesség. Alacsonyabb minőségi kategóriájú termékeket - "feljavítva" - magasabb minőségként hozták forgalomba, máskor a feltűntetett termőhely és fajta nem felelt meg a tényleges származásnak és az is előfordult, hogy különféle termékekhez nem természetes /szőlő/ eredetű anyagokat használtak fel. Az ebből és a borimportból származó "előnyök" sajnos szervesen beépültek a borászatra szakosodott szervezetek gazdálkodásába. Az ellentmondásos "fejlődési" folyamat a 80-as évek második felében megtört. A sorozatos fagykárosodás átmenetileg 50 ezer haon, tartósan pedig 25 ezer ha-on csökkentette az ültetvények termőképességét és szinte egyidejűleg drasztikusan beszűkültek a korábbi "jó" - mert nem igényes - piacok is. Az utóbbit egyfelől a Szovjetunió importkorlátozása, a KGST viszonylatú árucsere-forgalmi aktívumunk kialakulása, másfelől a hazai fizetőképes fogyasztói kereslet, ill. a termelés mennyisége rövid átmeneti időszakra összhangba 7