Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Geographiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bodnár László: A szőlészet és borászat helyzete az 1990-es években

került. Ugyanakkor árdiszparitás alakult ki, ami abban jutott kifejezésre, hogy a fagykáros évek viszonylag magas felvásárlási árait a fogyasztói vagy a külkereskedelmi árak már nem viselték el. Növelte a feszültséget a közgazdasági szabályozás módosulása /1988. január 1-től/, ami a fogyasztói árak növelésére, az adóztatási rendszer megváltoztatására és a hitelezési gyakorlatra egyaránt vonatkozott. Növelte a problémát az is, hogy a belkereskedelem a csökkent forgalom árrés tömegét az árréskulcs növelésével igyekezett kompenzálni. Kétséget kizáróan hozzájárult a vázolt "borpiaci" helyzet romlásához, hogy a fogyasztók bizalma okkal ingott meg a forgalomban levő borok iránt. Mindez együttesen a forgalom lanyhulásához, túltermelés látszatához, a likviditási és felvásárlási-finanszírozási feszültségek éleződéséhez vezetett. Más oldalról viszont a mennyiségi szempontok kerültek túlsúlyba és eltorzultak az értékviszonyok. És nemcsak a szőlő- és borárakban mutatkozott meg a bizalomvesztés, de a szakmai fegyelem is fellazult az ágazat az igénytelen - esetenként nyerészkedő - piac kiszolgálójává vált. így aztán napjainkra olyan helyzet alakult ki, amely egyidejűleg hozza felszínre az összes ellentmondást. A felhalmozódottakat és az új keletű feszültségeket együtt. A szőlő-bortermelési ágazat válsághelyzetbe került. Kialakulásában csak másodlagos szerepe volt az ültetvényeket ért súlyos fagykársorozatnak, döntő válságtényezőnek azonban az államilag korábban garantált, ezért biztosnak és tartósnak hitt KGST - főleg szovjet - piac beszűkülése, majd teljes összeomlás bizonyult. A kialakult helyzetben a borászati üzemek többsége időlegesen átvállalta az általa integrált szőlőtermelők többletköltségeit és a készletezés költségeit is. E kényszer miatt jelentős veszteségek leírására kényszerült. 1981-ben az ország szőlőterületének 53%-a az Alföldön, 30%a Dunántúlon, 17%-a pedig Észak-Magyarországon található. 1990ben ez az arány annyiban módosult, hogy a szőlészet 48%-a az Alföldre, 33,5%-a a Dunántúlra, 18,5 %-a pedig Észak-Magyarországra esett. A szőlőtermelésben az Alföldön a megyék sorrendje a következő: Bács-Kiskun, Pest, Csongrád, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés. Ha Budapestet is ide soroljuk, akkor a főváros szőlőtermelése csak Békés megyéjét előzi meg. A dunántúli sorrend: Veszprém, Zala, Tolna, Somogy, Baranya, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Komárom-Esztergom, és Vas, 8