Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

hosszabb beszélgetések főleg a közszolgálati adókon hangzanak el. Ezekben a rádióriporter nem „sima" kérdező, hanem - nagyon visszafogott, kevés szavú - beszélgetőtárs is. A Sláger és a Danubius Rádió vizsgált anyagában ilyenekkel nem találkozunk. A Magyar Rádió adásaiban ilyen visszatérő műsor például az Aranyemberek, a Kopogtató. A különböző tévék adásai közül - legalábbis számomra - emlékezetes volt a régebbiek közül Heller Ágnes filozófussal, az újabbak közül Pozsgai Imrével készített portré. Az említett példák mind szerkesztett műsorok, felvételről hangzanak el az adásban. Néha valóban nehéz eldönteni, vajon nem írott alapról szólalnak-e meg, hiszen mondatszerkesztésük eléggé kerek, nyelvezetük, megfogalmazási módjuk is annyira igényes. Csak néhány olyan szó, szófordulat - melyet nem vágott ki a szerkesztő-riporter „ollója" - és a hangzásforma (a szűkebb értelemben vett kiejtés, valamint a hangsúlyozás, a hanglejtés és a beszéd némileg lüktető ritmusa, lendülete), árulkodik arról, hogy a felvétel természetes beszédhelyzetben készülhetett, és nem felolvasás. A tévékben pedig a vágókép, a szerep lő váltás vagy az áttűnés. 7.2.2. A rádiós szereplő szempontjából beszéltető műsoroknak másik (hagyományos) formája a riportnak többszereplős változata, a kerekasztalbeszélgetés vagy a többszereplős vita. 7.2.2.1. Ennek egyik változtában felolvasó stúdióban, tehát nyugodt körülmények között, nem szűkre szabott időintervallumban zajlik le és kerül hangszalagra a beszélgetés. A műsorvezető vagy a szerkesztő-riporter a beszélgetés irányítója- és szervezőjeként, nagyon gyakran pedig beszélgetővitatkozó-információkat adó társként „beszélget" többnyire két - olykor több - meghívott vendéggel. Ők általában a szóban forgó témakörnek szakértői vagy hivatalos képviselői, esetleg valamilyen szempontból jeles személyiségei. Többnyire az ilyen műsorokban hangzanak el a riportmonológok. E műsorok zöme tehát beszélgetés jellegű, olykor „szerepezéssel", tehát előre megbeszélt sorrendben; egymást követő, de egymáshoz kapcsolódó monológszerű megnyilatkozásokban viszik tovább a témát, fejtik ki nézeteiket. A beszélgető jellegre nemcsak a riporter szavai: felkonferáló, a szereplőket bemutató, nekik a szót megadó, olykor egy-egy kérdés megtárgyalását kiváltó mondatai utalnak, hanem a felvett, majd megvágott, tehát megszerkesztett beszélgetésben tudatosan benne hagyott élőnyelvi fordulatok, töltelékelemek, a szereplőknek bizonyos mértékig lazább mondatszerkesztése, a nyögések, szókeresések, ritkábban bakik és egyéb hangzásbeli sajátosságok is. Az ilyen műsorok tehát szerkesztett műsorok: a műsorvezető-szerkesztő a felvételen rögzített beszélgetést megvágja, esetleg a beszélgetés egyes részleteit logikusabb sorrendbe rakja stb. Ennek is köszönhető (no meg a szereplők nyelvi kultúrájának, kulturált magatartásának és a riporter alapos felkészülésének is), hogy az ilyen műsorok nyelvhasználata igényes. Az adásban hangfelvételről hangzanak el. 74