Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

Tempójuk túlságosan, olykor a pontos artikulációt is károsítóan gyors. Inkább csak tempója van, semmint lendülete és ritmusa, dallamvezetése többnyire egysíkú, emelt fekvésben monoton „zsinórbeszéd". Mert állítólag ez a modern. Nem hallunk igazi, értető szövegmondást. Ez azért káros, mert a hallgatót is gyors, dallamtalan beszédre ösztönzi. Nem szólva arról, hogy megnehezíti az ínformáció befogadását. „Elmegy a fejek fölött." 2.2.2. A tartalmas és igényes beszéd szempontjából gyakran erősen negatív minta a műsorvezetők beszéde. A kereskedelmi televíziók adásaiban főleg az ifjúságnak szánt műsorok szereplőinek „ál-fiatalos" beszéde. A könnyűzenei témákban ők nagy jártasságot árulnak el, csak éppen a nem magyar zeneszerzők és együttesek, énekesek nevét mondják túlzottan tökéletesen idegenes kiejtéssel, többnyire már hipertökéletes és ezért érthetetlen angolsággal. Műsorvezetői csevegésük is gyakran csak fecsegés: teljesen magánjellegű témákról is társalognak. Nincs igazi mondandójuk. A konferáló szövegek tempója is túlságosan fel van pergetve, beszéddallamuk is gyakran idegenszerű; állítólag ez a korszerű. Nehéz elfogadtatni, hogy a nyugati (francia, olasz, spanyol) adók gyors ritmusú beszéde nyelvük jellegéből adódik: több szóval kell kimondaniuk azt, amit a magyar, ragozó nyelv lévén, egyetlennel is ki tud fejezni. 2.2.3. Náluk sokkal problematikusabb a kereskedelmi rádiók bizonyos állandó és felkapott, sztárolt szereplőinek - köztük számos műsorvezetőjének - a beszéde. Némelyiküknek „szövegelése"- kissé megváltoztatva József Attila szavait - „kecstelenül oktalan, sőt ostoba fecsegés". Témáik gyakran magántémák, stílusuk is gyakran triviális, sőt gusztustalan, otromba. Szövegformájában is, hangzásában is. Az a hallgató érzése, hogy beleselkedik, behallgatódzik valamilyen magánlakásba. A műsorvezetők egy jelentős része nem veszi észre, hogy magánügye, magántémája még nem közérdekű téma - annak ellenére, hogy saját maga vagy közvetlen beszélgető társa számára érdekes lehet. Ennek egyik oka: ezt a stílust, beszédmodort hozták magukkal. Valóban lezserek, nem is tudnak, nem is akarnak mások lenni. Exhibicionizmusuk, olykor tudatlanságuk miatt nem is gondolnak arra, hogy a nyilvánosságnak és a magánéletnek is témában is beszédmodorban is más-más a normája. A másik ok a tudatos tabutörés lehet: olyan témákról beszélni, melyekről ez idáig nyilvánosan nem volt szokás, „illetlennek" számított szólni, és olyan stílusban, mely a trágárságig „őszinte", „szókimondó", ezért a beszédstílus is egyrészt olyan tabutörésnek számít, amelyen jólesően botránkozik meg az igényesebb hallgató, és amelyet éppen hétköznapisága miatt sajátjának érez az igénytelen hallgató. A tévéműsorok közül a Való Világ és a Heti hetes típusú adásokat sorolhatjuk ide. 59