Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Kemény Gábor: A Magyar Televízió hírműsorainak nyelvi, stilisztikai sajátosságai

Mindezeken bizonyára lehetne (és kellene is) vitatkozni, hiszen a nyelvi illemszabályok napjainkban éppúgy átalakulóban vannak, mint életünk más körülményei. A harmincon aluliak a magánérintkezésben gyakorlatilag egységesen tegeződnek, még akkor is, ha nmcs közöttük személyes ismeretség. A fiatal férfi vevő pl. sziá-val köszönti a vele egykorú eladólányt, s annak esze ágában sincs megsértődni. Sőt talán azon sértődne meg, ha az iíjú kezét csókolom-ma\ vagy jó napot kívánok-kai köszönne neki, ezzel - akaratlanul is - öregítve őt. Ezek a változások előbb-utóbb éreztetni fogják hatásukat a közszolgálati hírműsorokban is (a kereskedelmi tévékben már éreztetik is). Végül hadd vessek fel egy kényesnek (vagy inkább kényelmetlennek?) látszó kérdést: szabad-e a riporternek úgy kérdeznie, hogy kérdésére már annak elhangzása előtt lényegében ő maga megadja a választ, a saját szája íze szerinti választ? Tehát hogy előbb állít, s csak azután kérdez? Erre a kissé szónoki jellegű kérdésemre az MTV munkatársai bizonyára nemleges választ adnának. Pedig olykor ők is alkalmazzák az imént leírt kérdezési technikát. Pl. a riporter „könnyű, magas labdát" ad fel a nyilatkozónak, aki azt, persze, látványosan le is üti: „A Szabad Demokraták Szövetségének ez a kezdeményezése voltaképpen megállította a törvénykezést" ezt követi a tulajdonképpeni kérdés a riportalanyhoz: „Mi az Ön véleménye erről?" - s a válasz: „Kissé meghökkentünk attól, hogy [az SZDSZ] megállította a parlamenti törvénykezési folyamatokat." Nem akarom ezzel azt állítani, hogy a riporter a szájába adta a választ a nyilatkozónak, bár feltűnő, hogy még a szóhasználat is azonos! Egy másik interjúban az lehetett a célja az „erős" kezdésnek, hogy a riportalanyokat kizökkentse várható óvatos semmitmondásukból: „A Kisgazdapártban továbbra is egymást sározzák. Lassan hitelét veszti ez a nagy múltú történelmi párt." Sikerült is vele elérni, hogy a nyilatkozók is sarkosan, kertelés nélkül fejtsék ki nézeteiket. Nekem mégsem tetszett ez a fajta „rámenős" interjúkészítési stratégia. Miként az sem, hogy a tévéhíradó munkatársa egy IKV-riportban

3

5 alig engedte szóhoz jutni az egyik riportalanyt (nyilván, hogy ne tudjon mellébeszélni). Az effajta riporteri türelmetlenség megfigyeléseim szerint fordítottan arányos a meginterjúvolt személy társadalmi rangjával, befolyásával: minisztereknek nem szoktak a szavukba vágni, pedig néha ők sem térnek rá nyomban a lényegre. (Ehhez egy kiegészítés 2004-ből: ma már nem így van, mert legutóbb a türelmetlenkedő inteijúkészítő magának a miniszterelnöknek 3

5 A fiatalabb olvasók kedvéért: az IKV, azaz a [Fővárosi] Ingatlankezelő Vállalat a tanácsi bérlakásokat inkább csak „kezelő", mintsem rendben tartó, sokat bírált állami vállalat volt. 99