Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Kemény Gábor: A Magyar Televízió hírműsorainak nyelvi, stilisztikai sajátosságai

is több ízben a szavába vágott. Ekkora tehát a fejlődés tizenhárom év alatt ha ez fejlődésnek nevezhető.) A riporteri határozottság olykor túlmegy a kívánatos mértéken. Pl. a műsorvezető - még az egykori Hétben - oly módon emlékeztetett egy német és egy roma politikust az egykori magyarországi németség vétkeire, ill. a cigányság bűnözési statisztikájára, ami vitaellenfelek között talán megengedhető (ebben sem vagyok biztos), inteijúban azonban szokatlan, s nem is kellene meghonosítani. (Tizenhárom év múltán jelenthetem: meghonosodott!) V. A riportalanyok beszéde Bár a hírműsorok nyelvi színvonalát elsősorban a hivatásos közreműködők teljesítménye határozza meg, hozzátartozik az összképhez a riportalanyok, a műsorban megszólaltatott amatőr és profi nyilatkozók beszéde, beszédmódja is. (Profi nyilatkozón olyan riportalanyt értek, akinek valójában hivatása [volna] a szabatos, formás beszéd.) Akármilyen szórakoztató lenne is felsorakoztatni a gyűjtés során följegyzett szótévesztéseket, nyelvi és stiláris baklövéseket, ettől eltekintek, mert az ilyenekből - alkalmi melléfogások lévén - semmi más tanulságot nem lehet levonni, mint azt a lapos bölcsességet, hogy előbb gondolkozzunk, s csak azután beszéljünk. Mutatóba mégis idézek kettőt: „A két gyerek egy heverőn alszik, szóval egymás mellett, és kétnemű gyerekek" (az állástalan gépkocsivezető panaszában nem kétnemű, azaz hermafrodita, hanem különböző nemű gyermekekről volt szó); „Ezekbe az autóbuszokba egy lényegesen korszerűbb motor kerül beépítésre, amely minden környezetszennyezési előírásnak megfelel" (ezt egy nagyvállalat vezérigazgatója mondta; a környezetszennyezési előírás alighanem a környezetvédelmi előírás és a környezetszennyezési bírság kifejezések elemeiből vegyült össze). Az ilyen típusú, gyakorlatilag elkerülhetetlen bakikat nem róhatjuk s természetesen nem is rójuk a műsorkészítők terhére. Az ilyeneket egyébként is kockázatos, különösen élő adásban, kijavítani, mert megzavarhatjuk vele a nyilatkozót. E helyett befejezésül két olyan ellentétes nyelvi változási tendencia néhány példáját mutatom be, amely a riportalanyok beszédében is jól nyomon követhető: a finomkodás, illetve a stiláris fellazulás, sőt eldurvulás példáit. A finomkodás többek között abban nyilvánul meg, hogy egy rövidebb és egy hosszabb alakváltozat közül következetesen a hosszabbat választják: egyébiránt (nem pedig egyébként), igazándiból (nem pedig igazában vagy igazából), eleddig, eladdig (nem pedig eddig, addig) stb. A retorikában 100