Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

így most felvetett témánk fa nyelvi érintkezésformák] szempontjából az a típusalkotó szempont, hogy kihez szól közvetlenül a rádiós beszélő (mondjuk így a beszélő rádiós). Ha a hallgatóhoz, akkor a rádiós szempontjából „beszélő műsorról", a hallgató(k)hoz fűződő információs-kommunikációs kapcsolat tekintetében direkt műsorról van szó; ha viszont a hallgató füle hallatára beszél ugyan, de valaki mással (és persze valaki mással ugyan, de a hallgató „számára"), akkor ez a rádió felől nézve „beszéltető műsornak", a hallgatóhoz fűződő információs-kommunikációs kapcsolat szemszögéből indirekt müsornalC minősül."

1

0 7.1. Magam a rádiós és tévés információs-kommunikációs szituációkat részben kevert, formailag - majdnem - közvetlen, részben pedig áttételes kommunikációnak tartottam." A rádióban részben, a televízióban - látszólag - teljesen totális kommunikációnak. Olyannak, amelyben a kommunikáció egyszerre és együtt zajlik a verbális és nonverbális csatornán, szemben a korlátozott kódú, írásos kommunikációval. Csakhogy ezek - a közvetlen és totális, valódi kommunikációval ellentétben - egyirányú, informatív helyzetben lezajló közlések. A rádióban a verbális (azaz a szóbeli) közlés egyszerre és együtt verbális, orális és auditív, de nem vizuális. A szövegmegértést tehát kiegészítik és segítik (már amikor) az akusztikus eszközök: pl. a hangsúlyozás, a hanglejtés és a beszédritmus. A tévében a verbális közlést - egyszerre orális és auditív formája mellett - kiegészíti és segíti még a vizuális csatorna is: a látvány, amely gyakran többletinformáció(ka)t is hordoz (pl. mutatja a beszélőket, a helyszínt, a hallgatókat stb.), olykor azonban eluralkodik a verbális csatorna felett: éppen eltereli a figyelmet a lényeges verbális információról, vagy más hangsúlyt emel ki, mint a verbális közlés. 7.1.1. Az áttételes közlés a rádiós kommunikációban zömmel a direkt, a rádiós szereplő szempontjából a beszélő műsoroknak felel meg. A közlésfolyamatot tovább elemezve ez azt jelenti, hogy a gondolatoknak közlése már az adó fél szempontjából is két lépcsős folyamat: az első a gondolatoknak nyelvi formába öntése, azaz verbalizálása, megfogalmazása. Ez többnyire írásos cselekvés: gondolkodva fogalmazás. Eredménye az (elvileg) pontosan megfogalmazott, kidolgozott nyelvi kódú írott szöveg. Az első mozzanat - célját tekintve - kétirányú lehet: a) a szerző a saját maga számára fogalmazza meg és rögzíti írásban közlendő gondolatait, hogy majd egy későbbi időpontban saját maga olvassa fel; b) más számára fogalmazza meg mondandóját, hogy majd ez a másik személy (bemondó, felolvasó, műsorvezető) szólaltassa meg - lehetőleg adekvát módon - az ő számára és a későbbi hallgatók számára írásban rögzített szöveget. 1

0 Derne 1991/1997. 1

1 Vö. Wacha Imre: A korszerű retorika alapjai. Szemimpex Kiadó. Bp., [1994], I: 134-52. 68