Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Zimányi Árpád: Bulvárlapok cikkeinek szövegtani elemzése

leményeket, lerontva a közvetlenségre, egyéni hangra törekvő stílust, és zsargonszerűvé bélyegezve a sajtónyelvet." (NyKk. II. 625-6) „A sajtó olyan stílust alkalmaz, amely legjobban megfelel a tömegtájékoztatás és tömegbefolyásolás céljának. A sajtónak az áttételezés nyelvi funkcióját kell ellátnia: eltérő műveltségű olvasókat kell tájékoztatnia, egyszerre kell világosan és mozgósító erővel is közölnie a mondanivalót." (NyKk. II. 713) Milyen lehet általánosságban az a stílus, amely eltérő - hangsúlyozom: igencsak eltérő - műveltségű olvasókhoz kíván szólni? Hipotézisként az egyszerűsítés, egyszerűsödés fogalmát emelhetjük ki. Balázs Géza Médianyelv című, 2000-ben megjelent munkájában már korunkra érvényesen fogalmaz: „Az újságírókkal szemben alapkövetelmény, hogy gyorsolvasásra kell fogalmazniuk. Az embereknek nincs idejük végigolvasni, végigértelmezniük a mondanivalót. A gyorsolvasásra fogalmazás óhatatlanul egyszerűsítésekkel jár, de egyúttal a világosságot is igényli." (Balázs 2000. 218) Az egyszerű nyelvhasználatot a piac elve követeli meg, és velejárója a kevés szó és a kevés műfaj (i. m. 217). A sajtónyelv általános jellemzői után következzenek a részletek. A NyKk. a közérthetőséget, az idegen szavak értelmezését, korlátozott használatát, a találó, újszerű kifejezések alkalmazását és a figyelemfelhívó címeket tartja fontosnak, az egyébként kerülendő sablonos kifejezéseket viszont részben természetesnek érzi, mivel a sok hasonló eseményről nem lehetne mindennap merőben újszerűen írni. Ezért a sajtónyelv közléssémái nem eshetnek azonos megítélés alá az egyéb elcsépelt frázisokkal. (NyKk. 714) Ugyanezeket látja fontosnak kiemelni Bencédy József is a Sajtókönyvtár sorozatában megjelent Sajtónyelv című munkájában, s mellettük megemlíti a neologizmusokat, amelyeknek szerinte legfőbb népszerűsítője és terjesztője a sajtó (Bencédy 1995. 30). A folytatásból azonban kiderül, hogy az egyes sajtóműfajok nyelvezete jelentős mértékben eltér egymástól, így a hír, tudósítás, kommentár, vezércikk, riport, tárca szó- és kifejezéskészletében, mondatszerkesztésében, stiláris eszközeiben szembetűnő különbségek vannak. De hogy milyenek, arról részletes útmutatást nem kapunk. A közelmúltban jelent meg Domokos Lajos kiváló tankönyve, a Press - A nyomtatott és az elektronikus újságírás elmélete, gyakorlata (Domokos 2002), amely a különböző sajtóműfajok nyelvi vonatkozásaira szintén nem tér ki. Igaz, részletesen foglalkozik a szövegpragmatikával, a nyelv fölötti tényezőkkel. További kutatás-módszertani szempontból is meghatározó - pragmatikai, stilisztikai elemzések készültek a közelmúltban (Jakusné 2002; Tolcsvai 2001), így ezt a messze vezető és terjedelmesebb kifejtést igénylő kérdéskört ez alkalommal külön nem vizsgáljuk, az érdeklődő olvasót az említett friss publikációkhoz irányítjuk. 30