Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Földes Anna: Műhelymunka az újságíró-oktatásban

során mindent szabad, csak a „nekem tetszett" vagy a „nekem nem tetszett", érvekkel alá nem támasztott szubjektív minősítés tilos - a viták során egymástól is tanulnak. Elsősorban persze írni, fogalmazni, szerkeszteni. De másodsorban bírálni és - nem utolsósorban - a bírálatot elviselni is. A tanár számára a legnagyobb öröm, ha tanítványai elveszik a kenyerét, ha órán ők mondják el egymás írásaival kapcsolatban a leglényegesebb kritikai észrevételeket akár a témaválasztással, a szerkezettel, akár az egyes megfogalmazásokkal kapcsolatban. Tagadhatatlan, hogy nem csak a cikkeknek, a bírálatoknak is kialakulhatnak az egyes csoportokban a sztereotípiái. Tanév derekán már megfigyelhető, hogy A minden társának írását túl hosszúnak, B inkább egyenetlennek tartja, C pedig a dolgozatokban előforduló szóismétlések kipellengérezésére specializálódik. Ilyenkor a tanár feladata helyretenni, kiegészíteni a kritikát. A rossz mondatok korrekciójára viszont általában nem neki, hanem a szerzőnek vagy az írást bíráló társának kell javaslatot tenni. A tanár inkább csak választ a hallgatók által felajánlott variációk között. Megfigyelhető, hogy ha a bírálat tárgya a szóismétlés, az érintett fél majdnem mindig a szó második, harmadik előfordulását igyekszik kiküszöbölni, és meglepődik azon, hogy gyakran az először leírt (később megismételt) szót vagy fordulatot célszerűbb helyettesíteni. Az írások tüzetes elemzése nemegyszer felér az egyébként természetesen nélkülözhetetlen sajtónyelvi órák tanulságával. Hiszen a diákok itt tanulják meg - saját bőrükön, szövegükön - tisztelni a szavak értékét, hangulatát. Saját mondataikat visszahallgatva értik meg, hogy mi a különbség a hit és a vallás között, mikor mosolyog, somolyog, nevet, kacag, röhög vagy vigyorog valaki. Milyen stilisztikai megszorításokkal kell élnie a hírszerkesztőnek, ha nem akaija megsérteni az objektivitás sérthetetlen szabályát. Hiszen nyilván egészen mást jelent annak megállapítása, hogy egy tüntetésen ötezren vagy ötvenezren vettek részt, vagy ugyanannyian zarándokoltak el a helyszínre, esetleg csődültek össze a szervezők hívó szavára. Hogy ugyanaz a jelző, ami egy irodalmi riportban nemcsak megengedhető, de hangulatos, eredeti, és meghökkentő, egy tárgyilagos eseménytudósításban stílustörésnek hat. Sokszor csapnak össze órán a nézetek a szlengszavak használata körüL Mikor megengedhető riportban, interjúban a köznyelvinél lazább, esetenként akár triviális stílus, milyen mentséget, vagy magyarázatot kínált ha az újságíró megszólaltatott partnerének saját szavaira, az elhangzott (és magnón is szereplő) szövegre utal. Ilyenkor a tanárnak előítélet-mentesen

v. és a készülő írástervezet közlési fórumát is tekintetbe véve kell döntenie, anélkül, hogy saját nézeteit és stílusát erőltetné rá a nála nemzedékkel fiatalabb, tehát más nyelvi közegben nevelkedő diákra. Bevallom, hogy ha egy hallgatóm általam nem ismert szót, kifejezést használ - mert ez is előfordul - megszavaztatom 173