Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Széchenyi Ágnes: Monológok dialógusa

nek. „Mi célja egy írói naplónak? Időrendben számot adni eseményekről, a külvilágról? Ezt a feladatot az újságok fürgébben és alaposabban elvégzik. Közelebb kerülni a naplón át önmagunkhoz? Ez lenne az igazi értelme. De lehetséges-e, ha tudjuk, hogy más is olvassa? Igen, lehetséges. Az író olyan ember, aki soha nincs egyedül.... Az emberiségnek gyón." S amikor Dosztojevszkijt olvas, egyetértőleg idézi Zoszima sztarec mondatát, mint „minden emberi magatartás legmélyebb értelmét: »Menjen az emberek közé, és tegyen vallomást«." Ezzel szemben miből állnak Illyés naplói: nemcsak „hagyományos" naplóírói feljegyzésekből. Rendre dokumentumokat, „elidegenítő" hatású vendéganyagokat illeszt közéjük. Újság- és folyóiratcikket, írókongresszuson elmondott felszólalást, rádióelőadás szövegét. Ezzel egyre inkább magától akarja eltávolítani a közszféra felé próbálja tolni a napló középpontját. Személytelenít. S erre éppen az az írói szerepfelfogás készteti, ami párizsi emigrációjából való hazatérte óta sajátja, és ami 1945-ben és azt követően a koré is. Illyés irodalmon túli, képviseleti szerepet tulajdonít az irodalomnak. Számára az 1945. évi társadalmi változások értelme a felszabadulás, az „új honfoglalás" (Illyés 1976: II, 261-301.) Újságcikkeinek hangját a toborzókból és az indulóktól kölcsönzi. Levél vidékre - Munkába rögtön! - ez a cím egy a parasztpárt lapjában, a Szabad Szobán megjelent és a naplóba átemelt újságcikk-publicisztika címe. (Szabad Szó, 1945. márc. 31.) Veres Péter levelére is a nyilvánosság előtt válaszol. A posta akadozik, „zsebekben, tarisznyákban, levéltárcákon át" a jóindulatra és segítőkészségre bízva vándorolnak a levelek, inkább a nyílt levél műfaját választotta. Megtehette: a magánélet és a közélet problémái nemcsak hogy szorosan összekötődnek, de mindketten feladatot látnak az új időben. Illyés (és Veres Péter) lelkesedik, a megfigyelő pozíciójában Márai, mint látni fogjuk, kételkedik. Nem nélkülözi persze ez az Illyés által vállalt szerep a belső feszültséget. Egy karszalagos rendőr ment fel hozzá a hegyre, le akarta vinni az elöljáróságra még 1945 februárjában, s akarta levinni a városba, mert megalakult a parasztpárt, s annak Illyés, miként a rendőrtől értesült, egyik vezetője. S amikor először ment át Pestre, egy utcai plakáton, falragaszon látta, hogy neve a parasztpárt öt vezetője között van kinyomtatva (Kabdebó 1983: 155 és 157). Vállalta a vezetőségi tagságot, hiszen ez szervesen következett korábbi írói és közéleti szerepéből. De rögtön hozzátette: „(...) ezzel a megszabadulással én végre írónak szeretnék felszabadulni. Éppen csak a kezdet nehezétől nem állok félre. Elfogadtam, hogy az első állványok felállításához mindenkire szükség van." Mindehhez a Veres Péternek válaszoló kinyomtatott levélben hozzáteszi: „az egyszerű jelentkezésből, hogy itt vagyok, nem állok félre a nehezétől, épp csak íróként akarok élni s kedvem szerintiként, munka, munka és munka lett, azaz tanácskozás, tanácskozás és tanácskozás, ahogy az már 82