Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Tóth Péter: A média az evolúciós magatartástudományok nézőpontjából

sét. Másrészt szociális szinten befolyással lehetett a csoportok kohéziójára. Az egyedek kooperációs aktivitásának eredményeként csökkenhetett a környezet figyelésére fordítandó idő és energia, amelyet más tevékenységekbe lehetett befektetni. Az evolúciós pszichológusok szerint az emberi agy oly módon evolválódott, olyan funkcióspecifikus pszichológiai mechanizmusok alakultak ki, amelyek szerepe a fizikai és társas környezet különböző kihívásainak megoldása volt (Buss 1991, 1995, Cosmides és Tooby 1987, 1994, / 1997). Az az esemény, amely jelentősen befolyásolhatta az alkalmazkodást és túlélést, nyilván nagyobb figyelmet kellett, hogy kiváltson, gyorsabb, hatékonyabb reagálást igényelt, mint a kevésbé jelentős vagy kifejezetten semleges környezeti történések. A „rossz hír" dominanciája a médiában nem lehet véletlen, noha folyamatosan kárhoztatják érte a tömegkommunikáció irányítóit és szereplőit. Legtöbbje olyan eseménnyel kapcsolatos, amelyek többé-kevésbé, közvetlenül vagy közvetve befolyásolják az egyének és/vagy a különböző típusú közösu ségek jövőbeni kilátásait. Newhagen és Reeves (1992) kimutatták, hogy a televíziónézők jobban emlékeznek egy információra, ha az a rossz híreket követi, mintha megelőzi azokat. Ebben nagy szerepe van a hírek által kiváltotta emócióknak (félelem, düh, undor). Utóbbiak a főemlős és az ember evolúciója során annak a funkciónak az ellátására is szelektálódtak, hogy aktiválják és egyben kanalizálják az ember figyelmi aktivitását, ezáltal a hatékonyabb reagálást segítik elő (Nesse 1990, Turner 1996). Az olyan „rossz" hírek, mint az erőszak, a halálesetek, konfliktusok - különösen azok, amelyek sérüléssel járnak, és amelyeknek hozzánk közel állók is részesei -, környezeti csapások, természeti katasztrófák, a túléléshez és a szaporodáshoz elengedhetetlen forrásokkal kapcsolatos károk: az alkalmazkodás szempontjából egyértelmű jelentőséggel rendelkeztek. Nem figyelembe venni ezeket, a megfelelő válaszok elmulasztása, a tanulságok levonása több mint hiba volt. Shoemaker (1996) ebből arra következtet, hogy a sikeres alkalmazkodás kényszere nemcsak a biológiai, hanem a szociokulturális evolúció során is folyamatosan jelen volt. Olyan társas és kulturális konstrukciók kialakulását segítette elő, amelyek lehetővé tették a környezetből származó specializált ismeretek átadását és társas szerepek differenciálódását (őrszem, felderítő, hírvivő). Az újságíró mint őrszem és mint speciális szerepkonstrukció aszerint szelektálja a híreket, ezáltal irányítva az olvasók, hallgatók és nézők figyelmét, hogy megítélése szerint melyek fontosak az általa képviselt közösség és tagjainak alkalmazkodása szempontjából. Véleményem szerint nem szükségszerű, hogy a témaválasztásnál ennek tudatában legyen, történhet ez bármilyen más szempont (aktualitás, közvélemény érdeklődése, igazmondás, véleményszabadság stb.) szerint is. 58