Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Tóth Péter: A média az evolúciós magatartástudományok nézőpontjából

Döntését elsősorban nem - vagy nemcsak - a példányszám értékeli, hanem a célszemélyek sikeres vagy sikertelen adaptációja. Az olvasók, felhasználva az olvasottakat, döntéseket hoznak, amelyek minősítik az „őrszem" választását és visszahatnak szerepteljesítményének értékelésére. Tény, hogy Shoemaker tanulmányában empirikusan nem támasztotta alá spekulációját, ami - valljuk be - nem lenne egyszerű a befogadók oldaláról. Ugyanakkor érdemes és talán kivitelezhetőbb lenne annak vizsgálata, hogy evolúciós eredetű pszichológiai sémák befolyásolják-e az újságírót témájának megválasztásában és prezentálásában, illetve a fogyasztókat a hírek szelektálásában és rangsorolásában. Pamela Shoemaker elméleti fejtegetését megerősítik azok a kutatások, amelyek a hírek figyelemfelkeltésére vagy megjegyezhetőségének időtartamára vonatkoznak. Számos vizsgálat utal arra, hogy a társas kapcsolatokban (baráti, házastársi kapcsolatokban), a konfliktusokban (csoportokon belüli és csoportok közötti szegregációjában, ellenségeskedésben), az önmeghatározásban milyen jelentős szerepet játszik a hasonlóság mértéke (Reynolds és munkatársai 1989, Rushton 1989, Thienpont és Cliquet 1999). Ez alapján nem meglepő, hogy annál inkább érint bennünket egy negatívinformáció, minél közelebb áll (például a leszármazási kapcsolat alapján) hozzánk az, akivel kapcsolatos (Vangelisti és Crumley 1998). Egy esemény hírértékét befolyásolja résztvevőinek hozzánk való hasonlósága (Pritchard és Hughes 1997), de a beszámolók tartalmának elfogadásában, felidézésében is megjelenik a hasonlóság alapján bekövetkező éles változás (Bodenhausen 1988, Hurwitz és Peffley 1997). Memóriánk eleve szelektíven hatékonyabban őrzi meg a csalók arcképét (Mealey és munkatársai 1996), de a hozzánk való hasonlóság mértéke befolyásolja egy bűnesettel gyanúsított személy képének megőrzését, felidézését (Oliver 1999). Mary Oliver szerint a megismerés hátterében zajló kognitív osztályozás során a hibák elsősorban a kategóriákon belüli és nem a kategóriák közötti besorolásban történik. Ugyanakkor bizonytalan helyzetben való megítélés, illetve a negatív feltételezést igazabbnak fogadják el a különbség növekedésével. Nyilvánvaló, hogy ezt felerősíti a kulturálisan is megerősített előítéletesség és rasszizmus, másrészt növeli a sztereotipizálásra való hajlandóságot. (JMindezt magyarázhatja, hogy evolúciós múltunk során őseink olyan csoportokban éltek, amelyek összetétele csak korlátozottan változott. A közösőségen kívül élő idegenek minél távolabbról érkezhettek, annál kevésbé voltak ismerősek. Ebből következően a csoport tagjai kevésbé vagy egyáltalán nem voltak képesek egy idegen individualitását differenciálni, saját közösségén belüli kapcsolatait megismerni és számon tartani. Minthogy ilyen találkozások alkalmával mindenképpen döntéseket kellett hozniuk arról, miként viszonyuljanak egy kívülállóhoz, adaptív előnyt jelenthetett a kevés infor59