Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Tóth Péter: A média az evolúciós magatartástudományok nézőpontjából
nagyfokú variabilitást mutatnak. 3 4 E sokféleség a napi alkalmazkodás és a reprodukció biztosítása során eltérő adaptációs (alkalmazkodási) feladatokkal szembesül, amelyek megoldásában jelentős szerepet játszanak az öröklött, valamint a szocializáció és a kulturálódás során kialakult pszichológiai és megismerési (kognitív) mechanizmusok. Nemcsak egy-egy aktuális kihívás esetében, de az örökletesség, az egyéni fejlődés, valamint a társadalmi és kulturális hatások, a nem és életkor szerint is eltérő problémák, feladatok, elvárások, értékek, normák érvényesülnek. Ebből következően nem, életkor, aktuális és várható helyzetek alapján eltérő és egyben ezektől függő öröklött és tanult pszichológiai mechanizmusok aktiválódnak a mindenapi problémamegoldások érdekében (Buss 1995). A médiumok szereplőinek lehetősége, hogy kihasználhatják ezeket a mechanizmusokat. Mint néhány vizsgálat jelzi, meg is teszik, függetlenül attól, hogy tisztában voltak-e, vannak-e azok mibenlétével (Alexander 1990, Eibl-Eibesfeldt 1989, Gould 1980, Hinde és Barden 1986, Malamuth 1996, Shoemaker 1996). Az evolúciós pszichológiai megközelítés abban tehet hozzá a „használat és kielégülés" modellek alapján szerzett médiahasználati és médiaaktivitással kapcsolatos ismeretekhez, hogy egyrészt filogenetikai értelemben vett történetiséggel, másrészt a mechanizmusok szerveződése szempontjából hierarchikus komplexitással, harmadrészt a szinkronikus és diakronikus adaptivitás dimenziójával egészíti ki, ami által kitágítja az értelmezési kereteket. Végül e megközelítés egyik leghasznosabb folyományának tekinthető, hogy tesztelhető predikciók állíthatók fel a médiahasználattal kapcsolatosan egy vizsgált populációnál várható hasonlóság és különbség jellegére. Utóbbi elvégzése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a jelenséget értelmező magyarázat ne csak egy evolúciós jellegű történetkreálás legyen. Éppen ez a probléma a következő példa esetében. Szelektív figyelem a rossz hírre A médiában a rossz hírek elsöprő dominanciáját a jó hírekkel szemben Shoemaker (1996) azzal magyarázza, hogy hosszú evolúciós múltunk során létkérdés, vagyis a sikeres adaptáció előfeltétele volt, hogy őseink megfelelően reagáljanak a környezet eseményeire. Ennek azonban jelentős a költségoldala, ugyanis a környezet monitorozása idő- és energiaigényes tevékenység. Ez egyrészt elkerülhetetlenné teszi a megfelelő szűrést, szelektálást és értelmezést, vagyis e megismerési folyamat hatékonyságának az erősödé3 4 Az egyed fenotípusának része minden megfigyelhető belső és külső tulajdonság, utóbbiak között az egyed döntései és aktivitása által létrehozott produktumok, választott szituációk. Ebből következően a modern ember fenotípusának egyik alkotója a médiához fűződő viszonya és a megvalósuló tevékenységek is. Ennek genetikai összetevőjét vizsgálta a már említett Robert Plomin vezette kutatás is (1989). 57
