Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Tóth Péter: A média az evolúciós magatartástudományok nézőpontjából
csak akkor tarthat igényt a komolyan vételre, ha megfelelő empirikus kutatásokkal is alá tudjuk támasztani a megfogalmazódó modell vagy modellek érvényességét. Ezek nélkül puszta spekuláció bármely adaptív (alkalmazkodás) jellegű történet felállítása és prezentálása. Jelen tanulmányban elsősorban az elektro-vizuál is médiáv al kapcsolatos kérdésekre fogok koncentrálni, de esetenként a nem elektronikus vizuális tömegkommunikációs eszközökkel kapcsolatos kutatások is szóba kerülnek. Evolúciós pszichológia és médiakutatás Az evolúciós megközelíté s lényege, hogy a kérdéses magatartás (és általában az ember minden tulajdonsága) nem pusztán anna k f üggvénye, hogy az e gyént élete során milyen szocializációs és kulturális hatások érték. Az ember magatartása és a létrejöttét szabályozó döntési folyamat, illetve az azt megvalósító ideghálózat kialakulásában ultimativ, azaz múltbéli generációk sokaságán át, tartósan jelen lévő szelekciós hatások, valamint ontogenetikus megvalósulásában az egyént életében ért környezeti, proximális hatások játszanak szerepet (Mayr 1961). Természetesfen ez nem azt jelenti, hogy minden emberi magatartás egyenlő mértékben függ az evolúciós múlt, lenyomatának tekinthető genetikai, illetve a család i és társadalmi környezet befolyásától . Egyrészt tulajdonságról tulajdonságra, másrészt azokon belül is, szinte minden jellemvonás esetében emberről emberre eltérő súlyú lehet az ultimativ és a proximális tényezők hatása. Az evolúciós magatartástudományoknak egy vizsgált jellegzetesség értelmezésére tehát olyan modellt kell felállítaniuk, amely egyszerre ad tesztelhető magyarázatot egy nagyméretű mintán tapasztalható, univerzálé (fajspecifikus) jellegű, általános hasonlóságra, illetve az ezen belül megfigyelhető relatív sokféleségre. Más esetben a variábilis fenotípus hátterében meglévő alternatív vagy éppen komplementeraz evolúció során szelektálódott - funkciók adaptív szerepét kell igazolnia. Végül hangsúlyozni kell, hogy az említett filogenetikus tényezők és ontogenetikus hatások nem fiiggetleníthetők egymástól . Ne m is választhatók szét -tiszta öröklött és szerzett komponensekre.. Az evolúció során kialakult örökletes jellegek ténylegesen az alkalmazkodást befolyásoló, szelektált egyedfejlődési stratégiák megvalósulása által realizálódnak (Buss 1991). E megvalósulást a jelen környezetnek az egyed szempontjából releváns komponensei határozzák meg. Mindez közérthetőben megfogalmazva azt jelenti, hogy az egyén fejlődése és alkalmazkodása kétoldalú, dinamikus kölcsönhatás, amelyet ör öklött h ajlamok, a biológusok által epigenetikusnak nevezett szabályoké valamint az éppen aktuális környezeti tényezők befolyásolnak. 3 2 Az "P A médiumokra jellemző, hogy számos hatásmechanizmus (reklámok, rajzfilmek, a férfiasság, vagy a nőiesség megtestesítői) a klasszikus etológusok meghatározta 52
