Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Viszlay Anita: A belső PR szerepe a szervezeti arculatformálásban

támogatását. Ide tartozik még a menedzsmenttanácsadás, a döntéshozatal előkészítése, ami ugyancsak hiányos tevékenység a szervezeteknél, ugyanis a PR-szakma presztízse még igen alacsony a magyar vállalatokban, és a topmenedzsment nem érzékeli annak súlyát, hogy az információs társadalomban igenis szükséges az információt kezelő személyek alkalmazása, akik integrált belső és külső kommunikációt végeznek. A belső vállalati PR gyakran kimerül a vállalatoknál a belső kommunikációs eszközök fenntartásában és a nem pénzbeli juttatások kiutalásában, ami dicséretes, de nem biztos, hogy elég. Az információs társadalom kihívása a hatalmas mennyiségű információ, aminek a lehívása és tárolása a technika segítségével már adott. A legnagyobb kérdés azonban az, hogyan dolgozzuk fel ezeket az információkat, és hogyan szelektáljuk őket. Ezeket a problémákat sem lehet megoldani kommunikációs szakemberek nélkül. Az a szervezeti felépítés, ahol a hatalmat birtokló, mindenek fölött álló ügyvezető igazgató áll a piramis csúcsán, ő birtokol minden információt, és ő áll a döntések középpontjában, már a múlté. A jövő szervezetei azok a flexi cégek, amelyek mint az amőba, tudnak idomulni a környezeti változásokhoz, és fel tudják venni a versenyt az információs robbanással. A feladat tehát a lelapított piramis típusú szervezeti struktúra kialakítása, ahol a dolgozói vélemény felértékelődik, úgymond lentebb kerül az információ, a döntéshozatali mechanizmus összetettebb lesz, ami ugyan kommunikációs felügyeletet kíván, de a dolgozói hivatástudatot és ezáltal a vállalatot erősíti. A másik út az ún. sétáló menedzsment alkalmazása, ami a dolgozó és a topmenedzsment közötti átjárhatóságot biztosítja. Az emberközeliség a berögzött rossz hiedelemmel ellentétben nem tekintélyt rombol, hanem tekintélyt kovácsol, és ezáltal a dolgozói identifikációt segíti. Természetesen az imént említett feladatok szemléletmód, és struktúraváltást követelnek a szervezetben, aminek alapvető megnyilvánulási formája, hogy a kommunikációs igazgató vagy PR-menedzser felkúszik második számú vezetővé, és a kommunikáció szervezése a menedzsmentmunka részévé válik. Az arculat természetesen nemcsak a belső képből áll, de mivel gyakran a fizikai megjelenítéssel, a design-nal azonosítják, hibásan, ezért tartottam fontosnak, hogy az első tényezőről, azaz a dolgozói belső képről szóljak részletesen. Az is fontos, hogy az arculat milyensége és minősége nem kizárólag a reklám- vagy a PR-szakemberek felelőssége és privilégiuma, ennél szélesebb körű és átfogóbb aktivitásról kell beszélnünk az arculat kategóriája alatt. A második I, azaz az identity sikertelensége az elbagatellizált belső kommunikáción és az ősrégi vállalati struktúrán múlhat elsősorban. Szerencsés esetben reális eszményképhez megfelelő arculatot lehet teremteni, de sok esetben a harmadik I-nél, azaz az image-nél torzul a kép. 259'