Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Pólya Tamás: A szándéktulajdonítás elméletéről

A propozicionális mintázatot az adott megnyilatkozás propozicionális tartalma és az ezt hatókörébe vonó, az adott nyelvben elérhető grammatikai módok valamelyikének megfelelő operátora teszi ki; a diszkurzív mintázat az adott megnyilatkozásnak a társalgás előzményeihez képesti helyét jelöli ki; a motivációs mintázat pedig a beszélő elmebeli-lélektani, a hallgató által neki tulajdonított motivációinak, például szándékainak kontextusában helyezi el a megnyilatkozást (bővebben lásd Pólya, szerkesztés alatt). Például az „Imádom a makarónit" megnyilatkozás (m) mondjuk a „Pizzát csináljak vagy makarónit?" megnyilatkozásra adott válaszként egy adott dialógus adott pontján H hallgató számára a következő jelentéssé, azaz értelmezési mintázathármassá állhat össze: (ÉM) B beszélő azt szándékolja, hogy H hallgató úgy vélje, hogy m megnyilatkozás megtételével B szándékosan [kelti H-ban azt a vélekedést, hogy imádja a makarónit] és [arra kéri H-t, hogy makarónit készítsen pizza helyett], amennyiben (azt állítja, hogy imádja a makarónit). E leírás elnagyolt, és nem feltétlenül ragadja meg a hallgató értelmezését a maga teljességében, különösen nem a motivációs mintázat tekintetében. A motivációs mintázat, amely szorosan összefügg a diszkurzív mintázattal (lásd szögletes zárójelbe tett részek) a hallgató különféle elképzeléseitfeltételezéseit foglalja magában azzal kapcsolatban, hogy mit gondol és mire vágyik H, azaz hogy milyen motivációk állnak megnyilatkozása mögött. A motivációs mintázat kidolgozottsága megnyilatkozásról megnyilatkozásra és hallgatóról hallgatóra különbözhet, sőt minden bizonnyal különbözik is a gyakorlatban. A hallgatóknak nem minden helyzetben szükséges alaposan utánajárniuk, hogy a beszélő vajon milyen indokokból és okokból kifolyólag tette megnyilatkozását, olykor viszont a tudatos szándékolvasó erőfeszítés elengedhetetlen a megértéshez. Annak a nyelvfilozófia területén történő hangsúlyozása, hogy a nyelvi jelentés és a beszélő tudati tartalmainak feltérképezése az értelmezés során alapvetően nem választhatóak el egymástól, Donald Davidson érdeme. 3. A szándékok davidsoni elmélete Donald Davidson nagyra tartott elme- és nyelvfilozófiájának kiemelkedő része a szándékokkal foglalkozó rész (lásd főleg Davidson 1980, 1984). Davidson a nyelvi cselekvés értelmezését a szándékos nem nyelvi cselekvés értelmezéséhez hasonlítja. A szándékos nem nyelvi cselekvések mögött elmélete ún. elsődleges indokot feltételez - melyeket Davidson egyúttal az adott cselekvés okának tekint -, amelyet egy, két mentális állapotból összekapcsolódó komplexumnak tekint. E komplexum alkotórészei egy vélekedés és egy cél-attitűd (pro-attitude). A cél-attitűd nem más, mint a következők 22