Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Pólya Tamás: A szándéktulajdonítás elméletéről

valamelyike vagy többike: valaminek a kívánása, akarása, törekvés valamire, esztétikai vezérlő elvek valamivel kapcsolatban, nyilvános és privát célok amennyiben ezek egy ágens részéről egy cselekedetre irányulnak. A cselekvésre releváns vélekedés pedig vagy azt foglalja magában, hogy az ágens szerint egy bizonyos módon történő cselekvés elő fogja segíteni annak elérését. ami iránt cél-attitűddel viseltetik, vagy azt, hogy az ágens által kiszemelt cselekvés éppen olyan fajtájú, amilyen fajtájúra a cél-attitűdje irányul. Egy idon áuens elsődleges indoka lehet a következő: l'i Szeretném elverni az éhem.' [cél-attitűd] I': 'Néhány sósperec elfogyasztása elveri az éhem.' [vélekedés] ahoi .1 következtetés egy cselekvés, nevezetesen az, hogy az ágens elfogyaszt néhány sósperecet. Ez, a cselekvés konklúziójú levezetés Arisztotelésznek a Nikhomakhoszi Etikában kifejtett racionális etikáját, pontosabban a gyakorlati okoskodást idézi, bár Davidson kiemeli, hogy míg a gyakorlati okoskodásban mindig szemügyre vétetik egy ellenérv is (a reason against, valamilyen alternatív lehetőség), itt ilyesmi nem található. Davidson elvárása az, hogy egy elsődleges indok esetében a konklúzió a premisszák propozicionális tartalma alapján következzék; s legfeljebb annyi történhet, hogy teoretikus okoskodás áll elő ott, ahol a következtetés nem cselekvés, hanem egyszerű vélekedés (esetünkben például az ágensnek előállhatna egy olyan vélekedése, hogy 'szeretnék elfogyasztani néhány sósperecet'). Azt a folyamatot, amikor egy értelmező megadja egy cselekvés elsődleges indokát, Davidson racionalizálásnak nevezi. A racionalizálás egyfajta újraírás: „amikor megmagyarázunk egy cselekedetet, a [hozzá vezető] indokokat megadva, akkor újraírjuk a cselekedetet; a cselekedet újraírása egy mintázatba helyezi azt, és a cselekedetet így magyarázzuk meg" (Davidson 1980: 10). A racionalizálás és az újraírás fogalmai a nyelvi cselekvés értelmezésekor ugyanúgy érvényesek, mint a nem nyelvi interpretáció esetében. így a nyelvi értelmezés során történő racionalizálás nem más, mint az a folyamat, amelynek során az értelmező az interpretált megnyilatkozást a kommunikátornak mint cselekvőnek tulajdonított vélekedés-vágy-szándék rendszerben helyezi el, a megnyilatkozás mint cselekvés indokhátterét felfedve. Ezt az újraírás során feltűnő mintázatot jelen dolgozatban a motivációs mintázattal azonosítom: az értelmező az újraírás révén ismeri fel, hogy az adott cselekedet milyen jelentőséggel bír a cselekvő számára, hogy az miért teszi azt, amit tesz; a cselekvést beindító erők a hallgató számára a cselekedet újraírása közben válnak világossá. 23