Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Pilling János, Sándor Imola: Kommunikációoktatás az orvosképzésben
megfigyelésre alkalmas helyzetek: orvosi vizitek, orvosi interjúk, műtét, várótermek, orvosi konzíliumok stb. A megfigyelés javasolt szempontjai: - a verbális és nem verbális kommunikáció összefüggéseinek megfigyelése, elemzése - az egészségügyben dolgozók betegekkel, hozzátartozókkal és egymással folytatott kommunikációjának, valamint a betegek egymás közötti kommunikációjának sajátosságai - különböző orvosi szakterületek (pl. sürgősségi betegellátás, onkológia, nőgyógyászat, pszichiátria stb.) kommunikációs sajátosságai - betegfelvétel, az exploráció, a vizsgálati módszerek, a diagnózis közlése, a terápiás beavatkozások, a vizit és a személyzeti megbeszélések kommunikációs specifikumai - kritikus kommunikációs helyzetek - empátia, kongruencia az orvosi kommunikációban - a meggyőzés módszerei A hallgatók a megfigyelésekhez, előzetes egyeztetés után, különböző technikai eszközöket is igénybe vehetnek. Készíthetnek magnó-, illetve videofelvételt, de általuk készített kérdőívek felvételére is van mód. A helyszíni megfigyeléseket a hallgatóknak írásos beszámolóban kell rögzíteniük, majd ezt a csoport előtt egy szóbeli beszámoló is követi. Fontos itt megjegyezni, hogy ennek nem annyira számonkérés jellege van - inkább a tapasztalatok cseréjén van a hangsúly. Ilyenkor számos fontos kérdés kerül felszínre, amelyet a csoportban közösen megbeszélünk, segítve ezáltal is a hallgatók különféle - akár pozitív, akár esetleg negatív - élményeinek feldolgozását is. Az oktatóbetegek Az oktatóbetegek bevonását a kommunikáció oktatásába egy éve kezdtük, annak érdekében, hogy a hallgatók számára még több gyakorlási lehetőséget biztosítsunk. Korábban csak az orvosi pszichológia gyakorlatain vontak be oktatóbetegeket, harmadéven, de a tapasztalatok alapján az orvosi kommunikáció oktatásában az elsőéveseknél is kitűnően használható ez a módszer. Az oktatóbetegek olyan egészséges személyek, akik arra vannak kiképezve, hogy közreműködésükkel az orvostanhallgatók „laboratóriumi" körülmények között gyakorolhassák az orvosi interjút. Az oktatóbetegek nem orvosok, nem pszichológusok vagy más segítő foglalkozásúak, hanem olyan önkéntesek, akik vállalkoznak az együttműködésre. Feladatuk egy - előzetesen betanult - betegszerep „eljátszása" a csoport jelenlétében. Ez tulajdonképpen kétszemélyes szerepjáték, szimuláció, ahol a szimulált beteg eljátsz228'
