Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Pilling János, Sándor Imola: Kommunikációoktatás az orvosképzésben
sza egy beteg szerepét, míg egy orvostanhallgató az orvos szerepébe bújik. A cél nem a diagnózis megállapítása, hiszen az első évben ez nem lenne lehetséges, hanem az orvos-beteg kommunikáció elemzése. Fontos láttatni, hogy a korábban megismert kommunikációs készségek, stratégiák, hogyan működnek a gyakorlatban. Az is fontos, hogy ez csupán egy állomás az igazi betegekkel való találkozás előtt. A helyzet mesterséges volta miatt itt a kockázat jóval kisebb, és még az elkövetett hibák kijavítására is adódik lehetőség. Szándékosan nem a kockázatmentesség jelzőt használom, mert az orvostanhallgató számára egy idegen személlyel történő beszélgetés a csoport előtt tartogat rizikóelemeket Ezért az oktatóbetegek bevonása csakis akkor időszerű, amikor a csoport már annyira összekovácsolódott, hogy a tagok szívesen vállalkoznak egy ilyenfajta „játékra". Gyakorlatilag ez is az egyetlen ellenjavallata az oktatóbetegek bevonásának, azaz ha a csoportkohézió nem megfelelő. Az oktatóbetegek szereplapjait, ún. scriptjeit a Kommunikáció Részleg oktatói készítették el. A scriptek összeállításában az a legfontosabb szempont, hogy túl a betegségtüneteken, a beteg személyisége is kirajzolódjon, lehetőséget nyújtva a hallgatóknak, hogy az adott esetről több szempontból is tájékozódhassanak. Egy másik szempont, amelyet igyekeztünk szem előtt tartani, az volt, hogy lehetőleg olyan orvosi szituációkat jelenítsünk meg, amelyek a mindennapi orvosi gyakorlatban rendkívül gyakran előfordulnak, de megoldásuk mégsem mindig egyértelmű vagy egyszerű. Ilyen szimulált helyzetek legfőbb témakörei a nehéz kérdésekről, tabukról - szexualitásról, halálról - történő beszélgetés vezetése, a meggyőzés jelentősége és szerepe az orvosi gyakorlatban, a beteg együttműködésének elősegítése, rossz hírek közlése, a beteg hiedelmeinek feltérképezése és kezelése stb. A gyakorlat menete általában kétféleképpen zajlik. Az interjút rögzíthetjük videón, vagy a csoport többi tagját kérjük fel megfigyelőnek Az orvost megjelenítő hallgatónak egyes esetekben (szintén előre elkészített) információkat adunk a betegséget, a beteg helyzetét illetően, segítve őt abban, hogy kizárólag az interjú kommunikációs vonatkozásaival tudjon foglalkozni (pl. a beteg kész diagnózissal jön vissza a rendelésre, mikor már túl van a fizikális vizsgálatokon). Vannak azonban olyan helyzetek is, amelyekben az orvos és a beteg első találkozását modellezzük - itt értelemszerűen az orvostanhallgatók számára sem állnak rendelkezésre előzetes információk a betegről. A csoporttal előzetesen ismertetjük a visszajelzés adásának főbb szempontjait, szabályszerűségeit, ezáltal is kímélve az orvost játszó hallgatót a túlságosan kritikus megjegyzésektől. A szerepjátékot megbeszélés és elemzés követi a teljes csoport részvételével. Még mielőtt a teljes csoport bevonódna a megbeszélésbe, lehetősége van az orvost játszó hallgatónak, hogy elmondhassa: ő maga hogyan élte meg az 229'
