Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Pólya Tamás: A szándéktulajdonítás elméletéről

Pólya Tamás A szándéktulajdonítás elméletéről

2

1 Bevezetés A szándéktulajdonítás megszokott jelenség a személyközi kommunikáció gyakorlatában. A társalgás, de általában véve a kommunikatív és stratégiai viselkedés egésze nem kis mértékben áll abból, hogy - a beszélői oldalon felmérjük, hogy az, amit mondunk-teszünk, milyen mélységben és fényben láttatja szándékainkat, illetve - a hallgatói oldalon - fontolóra vesszük, hogy a mögött, amit a másik mond-tesz, milyen rejtett vagy nem rejtett szándékok működnek a háttérben. Különösen igaz ez akkor, amikor a kommunikálók szándékainak nyilvánossá nem tétele társadalmi elvárás (udvariasság) vagy hasznukra válhat (kompetitív helyzetek). A szándéktulajdonítás gyakorlati jelentősége nem hagyható figyelmen kívül a kommunikáció elméletében sem, s a szándéktulajdonítás vizsgálatának valóban nagy hagyománya van a kommunikációelméletre több szempontból is releváns angolszász nyelvfilozófiában például Paul Grice vagy Donald Davidson munkássága révén. Rövid írásom kísérlet arra, hogy az említett filozófusok elgondolásait is felhasználva bemutassa a kommunikációs gyakorlat e fontos elemének, a szándéktulajdonításnak egy lehetséges elméleti kezelését. 1. A szándéktulajdonítás Grice elméletében Paul Grice a Jelentés című (Grice 1957/1997), ma klasszikusnak tekintett tanulmányában különböztette meg a természetes és nem természetes jelentést, és jelölte meg ez utóbbit mint a verbális kommunikáció elengedhetetlen feltételét. Felvetése elsöprő sikert aratott (lásd Bach és Harnish 1979, Clark 1996, Recanati 1986, Schiffer 1972, Searle 1969, Sperber és Wilson 1995, Strawson 1964/1997, hogy csak néhány nevesebb, többé-kevésbé hű követőjét említsük). A nem természetes jelentés Grice szerint a beszélő - az eredetitől eltérő szóhasználattal élve - kommunikatív szándékaként azonosítható összetett pszichológiai állapotából származik: „Talán a következőképpen foglalhatnánk össze, mi szükséges ahhoz, hogy azt mondhassuk, A valamilyen jelen1 Ez az írás egy másik tanulmányom (Pólya 2002) jelentősen átdolgozott változata. Davidson szövegrészleteinek fordítása tőlem származik. 19