Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zsolt Péter: A 2002-es választások újságíró-etikai problémái

ilyen sajtóstruktúra meggyökeresedése nem szolgálja, s az ebből való kilábalás a szerkesztők felelőssége. A harmadik struktúrát megjelenítő példa a politológusok szerepeltetése. Ha már abban a szégyenletes helyzetben van a politológia szakma, hogy vannak jobb és baloldali politológusok - meg ide és oda sorolt közvéleménykutatók -, mindaddig, amíg nekik nem sikerül ebből a helyzetből kilábalniuk, a tömegkommunikációnak természetesen strukturálisan kell biztosítani a kiegyensúlyozottságot. Ám az Ágh Attila, Kéri László, Fritz Tamás, és az ehhez hasonló megoszlások nem kiegyensúlyozottak. Ha esetenként ehhez még hozzá vesszük azt is - s ez tartalomelemzéssel igen könnyen igazolható -, hogy maga az újságírók gyakran baloldali érzelműek voltak, akkor a felállás már nem is 2:1, hanem három az egyhez, ami kommunikációs szempontból a kisebbségben lévőt védekezésre kényszeríti. Egyfelől ennek semmi köze a kiegyensúlyozottsághoz, s még csak a látszatához sem, azaz jó lenne, ha ilyesmi miatt maguk a szerkesztők is fölszisszennének, a közönség is, s persze Fritz Tamásnak és másnak sem kell az ilyen helyzetekben szereplést vállalni, az egyenlő esélyekhez mindenkinek joga van. Továbbá egy ilyen helyzetben azt látni, hogy a média embere beszáll a másik kettő mellett a vitába, még a választási küzdelmek idején - s egyébként pláne akkor - a szakmai alkalmatlanság bizonyítéka. Összefoglalás A kívánatos épp az, hogy magas presztízsű, sokakat elérő médiatermékek feszültebb légkörben nyugtatóak, ne pedig provokatívak legyenek. Médiaetikai szempontból a sajtónak nem az a dolga, hogy egyik a kormányt, a másik az ellenzéket kontrollálja, minden újságírónak a hatalmat kell kontrollálnia, legyen az kormány vagy ellenzéki, legyen az gazdasági, vagy kulturális eredetű. Közhelyeket mondok, de a felvázolt valóság miatt ezeket újra és újra el kell ismételni. Nem az a baj, hogy vannak olyan médiumok, amelyek kiszolgálnak egy szűkebb közösségi igényt, a baj az, hogy nincs olyan, s a rendszerváltás óta eltelt évtized után mintha még messzebb kerültünk volna attól, hogy legyen olyan médiumunk, amelyről tudhatjuk, hogy információkat fognak szolgáltatni, véleményeket fognak bemutatni, s nem manipulálni akarnak bennünket. A pártújságírás megléte persze nem tragédia, NyugatEurópában 150-200 évig domináns volt, nem hiszem azonban, hogy nekünk volna ennyi időnk. . ^ menetet. Ami pedig Bolgár személyét illeti, ö az egyik olyan újságíró a kevesek közül, aki a legtovább harcolt az ilyen struktúrák kiépülése ellen, jelen pillanatban mégis személyével épp ezt erősíti. 152