Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zsolt Péter: A 2002-es választások újságíró-etikai problémái

Zsolt Péter A 2002-es választások újságíró-etikai problémái Az elmúlt tíz évben a magyar újságírókkal az történt, hogy sokan, talán a többség, elveszítette hitét a szakmájában. A 2002-es választások, a korábbiakhoz mérten is mélyebb médiaetikai problémákat mutattak fel, s az alagút vége mintha nem közelebb, de távolabb került volna. Egyszerűen ezt úgy mondanám, médiaetikailag rosszabb helyzetbe csúszott az ország, mint akár a médiaháború időszakában volt. Társadalmi háttér Állításom igazolásaként előzőleg nem kerülhető meg egy szociológiai, a társadalom egészére történő vázlatos modell felrajzolása. Hogyan is strukturálódott Magyarország a választások ideje alatt? Egyfelől érdemes utalni a civil társadalom szakirodalmára, másfelől a politikai pártokra, ezen belül is a Fidesz és az MSZP, s esetleg az SZDSZ választási kampányaira, végezetül pedig a két szféra között ezt közvetítő médiára. Nyilván, itt és most, minket a média viselkedése érdekel a legjobban, de ahhoz, hogy eldönthessük, a média generál vagy közvetít, valamilyen álláspontra kell jutnunk a másik két szféra tekintetében is. Véleményem szerint a politikai piárharcok igen aktívak, s mindkét oldalról olykor ellenségeskedők, lejáratok, kirekesztők voltak, még sem lépték át a professzionalitás határait. Például az Orbán Viktornak kezet csókoló idős néni SZDSZ plakátja lejárató szándékához kétség sem férhet, míg a Fidesz másik oldal nemzetietlenként való beállítása szintén nem tekinthető pozitívnak. Mindazonáltal ezek a megnyilvánulások - s politológusok sorolhatnák a többit -, azért nem lépték át a professzionalitás határát, mert a két nagyobb tömb nem elvakultan mondta a magáét, nem veszítette el a fejét, folyamatosan figyelemmel kísérte a társadalom visszajelzéseit, s könnyen változtatott a stratégiáin. A történteket utólagosan elemzőnek könnyebb dolga van, mint az aktualitásokra reflektáló médiának, hiszen látható módon egyik oldal sem fanatizált a tetlegességig, s a vesztes fél elismerve a vereséget nem ragaszkodott foggal-körömmel a hatalomhoz, a demokrácia egy pillanatra sem volt veszélyben. A politikusok tehát próbálkoztak, de jól felfogott érdekükben, abban a pillanatban megkezdődtek a kiegyezések, amikor a választások a végéhez értek. A másik szociológiai csoport a civil társadalom, amelynek igazi atomizáltsága csak a szocializmus jellemzője volt, s különösen a rendszerváltás 146