Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zsolt Péter: A 2002-es választások újságíró-etikai problémái

óta folyamatos burjánzásba kezdett. Még mindig nem tartozik egy magyar állampolgár annyi csoportba, mint nyugati társa, de a szervezetek, piaci kapcsolatok és baráti szálak (szabadidős tevékenységek) megannyi intézményes és intézményesítetlen hálózatba helyez ma már majdnem mindannyiunkat. S most arra kérem a tisztelt hallgatóságot, egy rövid kísérletben legyen a partnerem. Legyenek szívesek visszagondolni az elmúlt hetek időszakára, környezetükben hány kapcsolatot láttak szétesni azért, mert az egyik fél a jobb, a másik fél pedig a baloldallal szimpatizált? Vagy számba vehetjük azt is, nekünk hány kapcsolatunk ment emiatt tönkre? - Bizonyára tudnak ilyeneket mondani, de azt gondolom nem túl sokat. S mivel zömében a középkorú és az idősebb generáció van jelen, azt is megkérdezhetem, hogy 1990-ben, a rendszerváltás idején hány kapcsolat szakadt szét, s lettek emberek egymás ellenségei? Nos, ha a mérleg serpenyőjébe az egyik időszakot, a másikba pedig az elmúlt választások időszakát tesszük, véleményem szerint nem lehet kétséges a válasz. Akkor szétszakadt a civil társadalom, ma viszont nem. Ami akkor, ketté kellett, hogy váljon, ketté is vált, az elmúlt tíz évben viszont ezeket a politikai megosztottságokat behálózták-befonták az egyéb civil kapcsolatok, s ma nem hiszem, hogy egyetlen piaci viszony, vagy egyetlen szerelem is megszakadt volna azért, mert az egyik fél az egyik, a másik meg a másik politikai tömörülést választotta volna. Ha mégis történt ilyesmi, az nem volt igazi piaci kapcsolat, nem volt igazi barátság, vagy szerelem. Az ország választóinak mobilizálását maximálisan igyekezett kihasználni Orbán Viktor, nem vonom kétségbe, hogy ideig-óráig ez sikerülhetett is, de ahogy kultúrált környezetben egy sportesemény szurkolótábora nem akarja likvidálni a másik szurkoló tábort - jól lehet a stadionban szimbolikus módon a legkülönbözőbb ellenséges jeleket küldik egymás felé ugyanúgy Magyarországon sem volt 2002-ben egy pillanatra sem polgárháborús veszély. Sem a civil társadalomnak sem pedig a politikának nem fűződött ehhez hajlama, érdeke. S most nézzük meg a médiát. A médiából, s különösen az írott sajtóból egy polgárháború előtt álló ország képe rajzolódott ki. Bár nem hiszek az erős médiahatás elméletekben, melyeket a tudós körök talán jeletősebb mértékben is képviselnek, el kell ismerni, hogy bizonyos körülmények között a hatás felerősödhet. Az egyik ilyen körülmény a befogadó atomizáltságától függ. Vagyis minél inkább híján volt valaki a társadalmi kapcsolatoknak s minél többet fogyasztotta valaki a médiatermékeket, annál inkább hihette azt, hogy az ország kettészakadt állapota tragikus. Egy másik média hatását felértékelő dolog, ha a vitázó felek nem bírnak megegyezni miként is kell értelmezni egy esetet, egy megnyilatkozást, egy helyzetet stb. Ha a vitázok itt holtpontra jutnak, s nem beszélhetünk köztes 147