Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Juhász Judit: Szólhatunk-e a szeretet nyelvén...?

emberei, akik a tömegtájékoztatás és a reklámok befolyása alatt élve keresik a szépet, a kapaszkodót. Akik a média hatására alakítják viselkedésüket, normáikat, akik a televíziók diktálta sémák szerint döntik el: mi a jó, ki a szép, ki a sikeres, miért érdemes küzdeni, mitől és kitől kell félni, és egyáltalán, mi értelme van az életünknek itt a földön? A televízió mint a szellemi befolyásolás nagyhatalma uralja az emberek mindennapjait. Sztárokat avat, politikusokat emel föl és ejt el - legtöbbször a tömegek elől rejtett érdekek szerint. A televízió háborúkat közvetít és magas nézettségü show-t alakít a halálosztásból, divatrevüt az emberi drámákból. De nemcsak a tévé általában. Ismeretes, hogy „a média világában jelentős mértékű tőkekoncentráció zajlott le az elmúlt években. A főbb tévécsatornákat, rádiókat, lapokat néhány nagy tőkéscsoport birtokolja, és nem csak a közvetítő eszközök, hanem a tartalomszolgáltatás (például a filmgyártás) is ugyanazon csoportok kezében van. „Némi túlzással azt mondhatjuk tehát: ezek a cégek olyan mesterséges valóságot teremtenek fogyasztóik köré, amilyet akarnak, amilyen üzleti érdekeiknek megfelel" (Bethlenfalvy Gábor: Értékelvű újságírás. 2001). A médiaóriások terjeszkedésének ideológiája a nyitott világ, amelyben az eszmék és a kulturális tapasztalatok versenye folyik. Vajon milyen eséllyel jelenhetnek meg az Evangélium tanításai ebben a közegben? Egy serdülő Magyarországon ma átlagosan 4-5 órát tévézik vagy internetezik. „Az ún. vezetékes drog újfajta függési szenvedéllyé, sőt betegséggé nőtte ki magát, nélküle a dependens, függő fiatal nyugtalanná válik, és impulzuskontroll-zavarok, indulatkezelési tünetek alakulhatnak ki nála (Bagdy Emőke: Fogyasztói mentalitás és média. Confessio 2001. 2. sz.) Benjamin Spöck, a jeles amerikai gyermekgyógyász már a hatvanas éveken azt állította, hogy egy átlagifjú az USA-ban 18 éves koráig minimálisan 18 ezer brutális tévéműsort vagy agressziótartalmú videós sztorit lát. A gyilkosság már nem is kelt figyelmet önmagában, csak ha deviáns szexualitással vagy szadisztikus brutalitással túlingerlő halállátvány. Ma már hazánkban is érvényes az a megállapítás, hogy a brutalitások szemtanúja maga is brutalizálódik. Jól ismerjük a magyar nyelvű tévécsatornákon játszott filmek választékát. Túlnyomó többségük amerikai film, és az amerikai filmek 80%ának az agresszió áll a középpontjában. Nemrégiben olvastam egy rövid összeállítást gondokkal küzdő serdülők megoldási kísérleteiről. A fiatalok háromnegyede vallott arról, hogy komolyabb nehézségekkel kellett megküzdenie. Leginkább iskolai, családi és szerelmi konfliktusok kezelésében maradtak egyedül. Többségük a barátoktól, haveroktól, barátnőktől kapott valamiféle tanácsot, kisebb részük a szülőktől, rokonoktól, elenyésző hányaduk a tanáraiktól, s egészen kis töredékük valamilyen civil közösséget jelöl meg a segítség forrásaként. De senki nem emlí126