Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1990. Sectio Physicae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kovách Lászlóné: Mesterséges égitestek mozgásának néhány kérdése

- ód Vizsgáljuk a meteor mozgását! Az ütközés előtt az energiája az Cl) összefüggés alapján = 2* ™„v

2 m M _ _ f ~g_ = —3,875 * 10 J < 0 mo 1 . Z 2 2 volt, azaz szintén ellipszispályán keringett a Föld körül. Ütközés után E> , met. _ 1 - f m M 2 _ = 1,28 *10 J > 0 C22) C23) energiával fog rendelkezni; a meteor hiperbolapályájára kerül. 3. Végül állapítsuk meg, hogyan érhet utói pályamódosítással egy űrhajó egy másikat. A Két űrhajó, A és B azonos, R sugarú körpályán halad. Hogyan manőverezzen a B mögött <p szöggel lemaradt A, hogy pontosan egy körülfordulás után a B—vei együtt haladjon? CLásd a 3. ábrát!) Megoldá

s: A lemaradó űrhajónak csökkenteni kell a sebességét — ezt nevezik asztronautikai paradoxonnak. Ahhoz, hogy az A űrhajó pontosan egy körülfordulás után utolérje a B űrhajót, keringési idejét "'

O

xi

^ —szeresére kell csökkenteni. Kepler III. törvénye szerint ezt ugy érheti el, hogy a sebességét csökkentve egy 3. ábra a = R t

1 -2«) C24) abra /f M Pf-H félnagytengelyű ellipszispályára áll C4L. ábra, I. pálya). Az ellipszispályán keringő űrhajó v pillanatnyi sebessége a következőképpen függ a középponttól mért r távolságtól: C25)