Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Kovács Endre: A liberalizmus (újra-)elfelejtett értékei

bizonyította a szerző aggodalmainak jogosságát. Napjaink középkelet-európai olvasóját pedig épp a közelmúlt eseményei győzhették meg arról, milyen döbbenetes előrelátásra vallott a szerző csaknem ötven évvel korábbi figyelmeztetése: "a demokratikus szocializmus nagy utópiája ... nemcsak elérhetetlen, de céljaival olyannyira ellentétes következményekhez vezet, amelyeket sokan nem is hisznek el, amíg az összefüggést elébük nem tárják a maga csupasz valóságában." A második világháború Nyugaton is, az azt követő évtizedek főként Keleten elibénk tárták - ha nem is az összefüggéseket, de a valóság csupasz képét. Ez a valóság pedig sehogy sem illeszkedett a "magasztos" elvekhez. Hayek az érdekes módon angol hatást tükröző liberális osztrák közgazdasági iskola tagjaként fiatal korától a szabadkereskedelem és a tiszta gazdasági elmélet problémáival foglalkozott, miközben az erős porosz hagyományokat továbbfejlesztő Németországban és később (az angol Keynes nyomán) az Egyesült Államokban és részben Angliában is a tervező állam, a mostanában gyakrabban használt szóval -- redisztributfv állami beavatkozás politikája hódított tért. A keynesizmus képviselői mai szemmel nézve természetesen nem mérhetők a fasizmus vagy a totalitarizmus mércéjével. Hayek tétele azonban (1940-ben!) épp az, hogy a túlzott állami beavatkozás ideológiája és gyakorlata diktatúrához, illetve a másik oldalon szolgasághoz vezethet. Tehát a tendencia veszélyes, mert mint azt azóta igazán sok példa bizonyítja, a demokráciából a diktatúrába való átmenet nem könnyen visszafordítható folyamat. Ebben 3 könyvében, eltérően más műveitől -- nyilván a kirobbant háború hatására is - a szerző szükségét érzi, hogy kilépjen a közgazdasági elmélet kereteiből. Elemzésének és bírálatának tárgya, a "mindenható állam" filozófiája és gyakorlata a gazdasági problémakörön messze túlmutató kérdéseket vet föl, amelyek elöl a szerző nem Is tér ki. Filozófiai, szociológiai és politikai jellegű megfigyelései és nézetei azonban tökéletesen harmonizálnak közgazdasági felfogásával. Recenziómban főként néhány közgazdasági természetű fejtegetésére korlátozom a figyelmemet, noha ezáltal épp az általa alkalmazott komplex megközelítés lefegyverző koherenciáját vagyok képtelen érzékeltetni. A szerző, érvelésének filozófiai síkján egyértelműen állást foglal az egyéni szabadság, a személyiség, az individuaalista civilizáció, mint alapvető értékek mellett. "Annak az individualizmusnak - írja --, amely a kereszténység és a klasszikus ókori filozófia elemeiből építkezve a reneszánsz idején jutott el teljes kifejlődéséhez, és azóta tovább fejlődött és terjedt a nyugat-európai civilizációban/ leglényegesebb vonásai az individuális ember mint ember Iránti tisztelet, vagyis az, hogy saját világában - legyen az bármilyen szűkre szabott is -- legfőbb tényezőként ismerjQk el saját nézeteit és hajlamait, 97