Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bárányné Szabadkai Éva: Dr. Kollár Zoltán "periférikus fejlődés és latin-amerikai alternatívák" cfmű akadémiai doktori értekezésének védéséről

Latin-Amerika társadalmainak belső szerkezete ma arról árulkodik -folytatja gondolatmenetét a szerző —, hogy a szükséges modernizálás végrehajtásához nincs megfelelő társadalmi erő, továbbá a modernizálásnak szintén nem kedvez a hatalmi elitek léte, a demokratikus rendszerek és diktatúrák váltórendszerei, valamint a populista politikai struktúrák, amelyek látszatra egyformán kiszolgálnak demokratikus és autokratikus hatalmat is. A tőkés gazdálkodás követelményeitől részben eltérő gazdálkodási habitus nehezíti a társadalmi integrációt gazdasági oldalról, ezzel egyidőben visszafogja a gazdaság dinamizmusát, ráadásul egyensúlytalanságokat idéz elő. Tehát — vonja le következtetését -- részben a modernizációnak önmagának kellene megteremtenie saját társadalmi előfeltételeit. Hangsúlyozza továbbá, hogy a latin-amerikai eltérő fejlődési utak nem követésre méltó modellek, így tehát nehezebben formálódnak alternatív fejlődési modellek, -- mondhatni csak a fejlett gazdaságok (majdnem mechanikus) leképeződése a fő modellválasztás! módszer. Mivel ez a demonstrációs hatású modellválasztás eddig több ellentmondást hozott, mint eredményt, ezért célszerű az autonóm modellt, valamint a hozzá vezető utat keresni. Kifejti, hogy a gazdaság stabilizálására való törekvés keresztezheti a modernizációt, az időkényszer pedig a stabilizációt preferálja. A sikergazdaság látszatát eredményezheti az - folytatja --, ha a duális szerkezetű gazdaság hozzávetőlegesen modern szektora gyors ütemben növekszik. Ezt pedig egyszerű stabilizációval el lehet érni. A világgazdaság megváltozott követelményei közepette persze még ezt is lényegesen nehezebb elérni, mint régebben, továbbá a gazdasági háttér gyengesége miatt hamar kifulladhat az ilyen félmodernizáció. Az előzőekből is látható, hogy milyen nehéz meggyőző fejlődési alternatívákat felvázolni, habár a társadalmi-gazdasági folyamatok ellentmondásai is jelzik, hogy szükség van az eddigi fejlődési úttal szembeni fejlődési alternatívákra. Annak azonban, hogy az eddigi hatalmi rendszerváltogatás mellett folytatódjon a mostani periférikus fejlődési út, megvan a lehetősége, azonban nem kizárt az sem, hogy létrejöjjenek a társadalmi-gazdasági integrálódást biztosító stabilizált politikai rendszerek és kibontakozzon a latin-amerikai gazdaságok új típusú világgazdasági reintegrációja. Ez azonban nem képzelhető el olyan nemzetközi stratégia nélkül, amely megteremti az ehhez szükséges feltételeket. így részben csökkenhetne annak a veszélye, hogy Latin-Amerika újra periférizálódjon, ami a mostani fejlettségi szintjéből evidens módon következik. Véleménye szerint a legkülönfélébb érdekek és folyamatok metszéspontján lévő Latin-Amerika szerepe a világgazdaságban várhatóan erősödni fog, főképpen akkor, ha eredményes válságkezelést hajt végre, és ha az 199087