Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bárányné Szabadkai Éva: Dr. Kollár Zoltán "periférikus fejlődés és latin-amerikai alternatívák" cfmű akadémiai doktori értekezésének védéséről

es évekre kiadóit fejlesztésstratégiát követve tevékeny nemzetközi szerepre vállalkozik. Az azonban biztosan állítható -- olvashatjuk —, hogy felgyorsul a kontinens egyenlőtlen fejlődése. A többpólusú világrendszerben a latin-amerikai centrumok is meglesznek, azonban realitásként jönnek számításba a tovább periférizálódó perifériák is. Dolgozata befejezéseképpen párhuzamot von a latin-amerikai és a kelet-közép-európai folyamatok hasonló vonásai, valamint ezek világgazdasági, világpolitikai kihatásai között. Kiemeli: annak ellenére, hogy a nyolcvanas évek Latin-Amerika "elveszett" évtizede, az alternatív gazdasági kapcsolatokat kereső külgazdasági politikánk adalékokat találhat annak felismeréséhez, hogy üzleti szempontból korántsem tekintendő perspektívátlannak ez a kontinens. Mivel írásában a szerző Latin-Amerika általános fejlődésének áttekintése mellett tudománytörténeti, elméletkritikai, valamint gazdaságpolitikai tapasztalatokat is közread, ezért a latin-amerikai példa értelemszerűen a válságkezelő magyar gazdaságpolitika számára is tanulságokkal szolgálhat. Nézzük meg közelebbről, hogyan lehetséges ez. Mivel az elmúlt időszakban — és bizonyos vonatkozásban történelmileg is — a latin-amerikai és a kelet-közép-európai országok ugyanúgy gazdaságpolitikai nehézségekkel, illetve egyensúlyi zavarokkal küzdöttek, szerkezetileg pedig ugyanolyan modernizációs kényszer jellemző rájuk, a modernizáció feltételei azonban nem, vagy csak kis mértékben adottak, valamint mindkét térség országai küzdenek a periférizálódás ellen, mindkettő célja a világgazdasági felzárkózás és a nyugat-európai integrációhoz való korábbi viszony megváltoztatása. Mivel azonban több vonatkozásban — a társadalmi-politikai rendszer különbözősége miatt, a gazdasági kapcsolatok fejlesztését illetően stb. - eltérő a két térség érdekeltsége és motivációja, úgy tűnik, érdekellentétek vannak a kapcsolatok fejlődési lehetőségeit illetően is. Pontosabban, Latin-Amerika érdekelt lenne ebben, Kelet-Közép-Európa viszont inkább semleges álláspontra helyezkedik, holott "további közös érdekeltségi pontok is felfedezhetők. Mindenekelőtt ilyenek azok, amelyek a világgazdasági felzárkózás stratégiájából, illetve a gazdasági stabilizáció kényszeréből fakadnak. Ezek több együttműködési lehetőséget is nyithatnának a két térség számára: a/ közös fellépést a nemzetközi gazdasági diplomáciában, nem utolsósorban az adósságmenedzselés kérdésében; b/ a tapasztalatok kölcsönös tanulmányozását; c/ alternatív gazdasági kapcsolatok építését, stabilizációs, esetleg növekedésserkentési célból; d/ alternatív fejlesztési koncepciók kialakítását és közös nemzetközi menedzseltetését".

4 A jelölt munkájában a közös érdekeltségi pontok mellett a kelet-középeurópai és a latin-amerikai fejlődésben a következő analógiákat vélte felfedezni: erős etatizmus; monopolisztikus tendenciák a gazdaságban; felülről kiinduló modernizáció; eladósodásba torkolló, elhúzódó egyensúlyi zavarok és 88