Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bárányné Szabadkai Éva: Dr. Kollár Zoltán "periférikus fejlődés és latin-amerikai alternatívák" cfmű akadémiai doktori értekezésének védéséről

reini a válság előtti növekedési pályára, hanem űj fejlődési űtra kell azt állítani. A krónikus egyensúlyi zavarok és az azokat előidéző mechanizmusok, valamint Latin-Amerika világgazdasági térvesztése azt mutatják, hogy LatinAmerika a stabilizációs-, a periférikus fejlődésből való kitörési- és ebből következően a világgazdasági felzárkózási kényszer hatása alá került. Ezért a szerző korábbi felvetését megerősítve kijelenti, hogy Latin-Amerikának olyan komplex válságkezelésre van szüksége, amely a stabilizáció és a modernizáció feladatait együtt, egymással kölcsönhatásban képes megoldani. Hangsúlyozza, hogy csak akkor lehet eredményes a latin-amerikai stabilizáció, ha egyidejűleg felszámolják a fejlődést gátló strukturális korlátokat, illetve amelyek rendszeresen gazdasági egyensúlyi zavarokhoz vezetnek. Olyan modernizációra van szükség - olvashatjuk az értekezésben amely biztosítja a stabilizációhoz szükséges változásokat és arra építve teljesül ki. Valamennyi fő modell (stabilizáció, modernizáció stabilizációval) sok változatban elképzelhető, de a döntés elodázása -- mint egy további változat -- sem zárható ki. A szerző szerint az olyan modernizáció a legcélirányosabb változat, amelyik komplex (oksági) válságkezeléssel indítja el az alternatív fejlődést a periférizálódássai szemben. Hangsúlyozza azonban, hogy az ilyen modernizáció sem képzelhető el egyetlen változatban, annak menete számos feltételtől függ* Ezek után következtetéseket von le és tanulságokat állapít meg arra vonatkozóan, hogy Latin-Amerika kényszerpályára, vagy keresztút elé került-e. Összefoglalja a lehetséges és kívánatos, azonban korántsem biztosan megvalósítható modernizáció körülményeit és kritikus pontjait. Részletesen elemzi, hogy a világgazdasági tényezők hogyan módosították a nemzetgazdaság és a világgazdaság kapcsolódási lehetőségeit. Alapkérdésnek tekinti a latin-amerikai országoknak az átalakuló világgazdasághoz való integrálódási módját (a nemzetgazdasági integráció megerősödése, szerkezeti alkalmazkodás révén, vagy az eddigi periférikus úton, - szűk érdekcsoportok érdekeit érvényesítve). Ehhez geopolitikai szempontok is kapcsolódnak -- írja. Latin-Amerikának az USA-hoz való viszonya kapcsán felteszi a kérdést, hogy vajon fenntartható-e a latin-amerikai országoknak az a törekvése, hogy az USA-tól való gazdasági függőségüket kölcsönös diverzifikációval csökkentsék, így nagyobb mozgásteret biztosíthatnának maguknak, vagy az USA által vezényelt regionalizáció lesz a meghatározó? Erősebb lesz-e a hagyományos pánamerikanizmusnál és az erre támaszkodó latin-amerikai integrációs stratégiánál a kontinens erőviszonyainak esetleges polarizációja? Latin-Amerika periférizálódásához nem adnak-e újabb impulzusokat az európai folyamatok? Mindezek olyan dilemmák, amelyek ugyan eltérő módon, de nagyon jelentősen befolyásolhatják Latin-Amerika fejlődési alternatíváit. 86