Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bárányné Szabadkai Éva: Dr. Kollár Zoltán "periférikus fejlődés és latin-amerikai alternatívák" cfmű akadémiai doktori értekezésének védéséről

inadekvát árfolyampolitika, eredménytelen monetáris politika; mindezek a piac súlyos zavarához vezettek. Természetesen a válságot kiváltó tényezők sokrétűsége bonyolult mechanizmuson ment keresztül és a fokozódó egyensúlyzavarok elől nem lehetett kitérni. A latin-amerikaiak azonban nem erre az összetett válságmechanizmusra reagáltak, hanem az adósság és az infláció problémájának megoldására irányuló intézkedéseket állították középpontba. A fenti problémák a közgazdaságtant és a fejlődéselméleteket is új feladatok elé állították. Kollár Zoltán dolgozatában a latin-amerikai közgazdaságtudomány nemzetközi tekintélyű áramlatainak fejlődését a stabilizáció és a modernizáció aspektusából tekintette át. Ezek az áramlatok fontos adalékokkal járultak hozzá a nemzetközi gazdaságtanhoz, a fejlődésgazdaságtanhoz — tegyük hozzá - nem kis részben az ENSZ Latin-Amerikai Gazdasági Bizottsága (a CEPAL) tevékenységének köszönhetően, ~ elsősorban a centrum-perifériaviszony értelmezésében és interakciójának feltárásában játszottak fő szerepet. A centrum-periféria-viszony olyan központi téma, amely a kapcsolódások lehetőségét is megteremti a különböző latin-amerikai társadalomtudományi áramlatok között. A szélsőségektől sem mentes dependencia-iskola a külső függőségnek a periféria belső viszonylatává válásából, illetve a rendszer működéséből vont le következtetéseket, illetve határozta meg a stratégiai feladatokat. Hosszú időn át két fő stratégiai áramlat - az ortodoxia és a strukturalizmus — vívott nagy harcot. Antiinflációs gazdaságpolitikájuk már hagyományosnak tekinthető. A szerző dolgozatában Kuba és Chile példáján mutatja be ezeket. A latin-amerikai közgazdasági gondolkodás előbb említett két irányzata a nemzetközi tudományos, illetve gazdasági intézmények gondolati, gazdaságpolitikai rendszereihez kötődik. Amíg a strukturalizmus a strukturális reformok, majd az új nemzetközi gazdasági rend gondolatiságához, addig az ortodox iskola ~ természetesen -- az IMF-hez kapcsolódott. A 80-as évek latin-amerikai stabilizálási politikájának két markáns irányzatáról, az ortodoxiáról és a heterodoxiáról bebizonyosodott, hogy nem voltak kelló hatékonyságúak valószínűleg azért, mert egyik közgazdasági iskola sem tárta fel kellő mélységben a kvázi-fejlett és elégtelen integráltságú piacgazdaságok mozgástörvényeit. A továbbiakban a szerző megállapítja, hogy azért következett be a 80-as évek elhúzódó krízise, mert szerkezeti okok miatt nem lehetett maradéktalanul felszámolni az akut gazdasági válságot, Latin-Amerika objektíve válaszút elé került, mivel ezek a szerkezeti tényezők működésükkel egyensúlytalanságot is okoznak és korlátozzák a gazdaság fejlődését. A jelölt mintegy összegezésképpen határozottan állítja, hogy Latin-Amerika gazdaságát nem elég visszate85