Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bárányné Szabadkai Éva: Dr. Kollár Zoltán "periférikus fejlődés és latin-amerikai alternatívák" cfmű akadémiai doktori értekezésének védéséről

gozat központi kérdése az ún. "elveszett évtizedben" elmélyült gazdasági egyensúlyi zavarok a latin-amerikai társadalmakat kényszerpályára vagy válaszút elé állították-e és kibontakoztak-e a válságot felszámoló fejlődési alternatívák. E feladatnak a megoldásához tisztázni kellett a válság természetét és feltárni okait. A 80-as évek gazdasági válsága összetett jelenség egyrészt azért, mert akut és krónikus szakaszra tagolható, másrészt a kiváltó tényezők hierarchikus szerkezetbe rendezhetők. A szerző az okok közül csak arra utal, hogy a latin-amerikai gazdasági fejlődést "tradicionálisan" kísérő egyensúlyi zavarok világgazdasági sokkhatás és hibás gazdasági magatartás következtében mélyültek el akut gazdasági válsággá. Az akut gazdasági válság a 80-as évek második felére stagflációvá csendesült. Fentiekből adódóan a szerző először is áttekintette Latin-Amerika eddigi fejlődését a mai gazdasági rendszere és szerkezete történeti érvényességének határain belül, majd a progresszív világgazdasági tendenciához viszonyítva értékelte a fejlődés eredményeit. Ennek alapján igazolja azt a latin-amerikai álláspontot, mely szerint Latin Amerika országai még nem törtek ki a perifériáról, sőt, hogy a világgazdasági átalakulás következtében periférizálódása még erősödött is. Sokan vitatják Latin-Amerika periférikusságát, mert megkérdőjelezhető ennek egyértelműsége, hiszen a kontinens differenciált, fejlődése sokszínű, továbbá néhány ország "centrumpozíciőkat" is felvett. A latin-amerikai kontinens periférikus helyzetét azonban két nagyon fontos tényező igazolja. Az egyik, hogy fejlődése jelentősen eltér a világgazdaság meghatározó progresszív trendjeitől; a másik, hogy olyan szerkezeti rendszer jellemzi gazdaságát, amely újratermeli a gazdaság belső dezintegrációját, valamint fejlődést gátló korlátait. Még a felfutó konjunkturális időszakokban is mondhatni úgy működik gazdasága, mintha válság vagy legalábbis recesszió sújtaná. Eladósodottsága olyan méretűvé vált, hogy az "túlnőtte a kontinens kereteit, mert nemcsak ott fejtett ki negatív hatást. Az adósságválság megoldására, vagy legalábbis kezelésére nemcsak a latin-amerikai országok, hanem a világgazdaság meghatározó tényezői is — elkerülendő a világgazdaság összeomlását ~ élénken, de nem igazán hatékonyan reagáltak."

2 Az 1982 óta eltelt adósságválság-kezelési időszakot a szerző négy szakaszra osztja: a végveszély elhárítása; a Baker-terv; a módosított Baker-terv; Brady-terv, Ezeknek a terveknek az egyik fő jellegzetessége az volt, hogy megkísérelték az adósok érdekeihez is igazítani az adósságválság kezeléséhez kapcsolt stabilizálási programokat. Latin-Amerika országai az adósságválság-kezeléssel párhuzamosan stabilizációs programok bevezetésére kényszerültek, mely programokat nagyon gyakran váltogatták. A stabilizációs időszakot a szerző két fő mozzanatra osztja: az antiinflációra és a külgazdasági egyensúly megteremtésére irányulóra. 1985-ig az ortodox elméleti alapállású fokozatos stabilizáció volt a közép80