Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bárányné Szabadkai Éva: Dr. Kollár Zoltán "periférikus fejlődés és latin-amerikai alternatívák" cfmű akadémiai doktori értekezésének védéséről

pontban, majd a heterodox sokkterápia időszaka volt soron, amely a latinamerikai országok autonómiára való törekvését is kifejezte. A szerző az antiinflációra és a külgazdasági egyensúly megteremtésére irányuló stabilizációs időszakot a válságkezelés két fő "célja"ként említi. Megállapítja, hogy Latin-Amerika az 1980-as évekre kettős szorításba került. Részben azért, mert gazdasága fejletlen, fejlődése dezintegrált és a világgazdaságtól elkanyarodott, részben azért, mert a világgazdaságba periféria-gazdaságként integrálódik. Mindebből következőleg a gazdaságok tartósan instabillá váltak. A térség országaiban azonban csak ökonómiai eszközökkel, tüneti kezelést alkalmaztak a gazdasági nehézségek felszámolására, így nem tudták elhárítani az egyensúlyzavarokat. Gazdaságpolitikai forradalmat az 1929/33-as válság hozott. Latin-Amerika az addigi "kifelé forduló" gazdaságpolitikát felváltotta a "befelé forduló" gazdasági stratégiára, amely súlyos ellentmondásokat eredményezett, melyek elmélyülése az 1960-as években újabb fejlődési ciklust indított el. A fő tendencia a strukturális reformokkal megtámogatott növekedésserkentés és exportorientáció volt, amely felváltotta volna az importhelyettesítést. Ettől eltérő fejlődési vonulatot képeznek a forradalmi átalakulást és az ortodox (kényszer) stabilizációra alapozott, erőltetett fejlődési modellt képviselő országok. Egyik fejlődési alternatíva sem szűntette meg a gazdaság feszültségeit — olvashatjuk a dolgozatban --, mivel a korábbi gazdaságfejlődési modell biztosította a válsággerjesztő központi elemeknek, a túlzó importhelyettesítésnek, a világgazdasághoz való periférikus kapcsolódás szerkezeti tényezőinek a túlélését. A krónikus egyensúlyi zavarok végül adósságválságot magában foglaló gazdasági válsággá mélyültek el a 80-as évek elejére. Az akut válságból ugyan viszonylag gyorsan kiléptek Latin-Amerika gazdaságai, de ez nem jelentette az egyensúlyi zavarok megszűnését. Világosan látszott, hogy a 80-as években először akut, majd elhúzódó gazdasági válságba jutottak a latin-amerikai országok. A szerzőnek az volt a hipotézise, hogy a 80-as évek akut gazdasági válsága, valamint az eihúzódó gazdasági válsága egyben a "strukturális válság" megnyilvánulásait jelentik. Ha pedig ez jellemző Latin-Amerikára, akkor a gazdasági válság összetettsége azt feltételezi, hogy ebből csak modernizációs stratégia révén lehet kitörni. A nagyon mély gazdasági válság, a konjunkturális instabilitás, az egyensúlytalanság, az eladósodottság pedig az ökonómiai elemeket preferáló stabilizálási magatartást követel. A stabilizálást és a modernizálást magában foglaló komplex válságkezelés azonban különféleképpen valósítható meg. A komplex válságkezelést azonban végül is az gátolja, hogy az akut egyensúlytalanságok miatti gyors eredmény kényszere a stabilizációt preferálja. A stabilizálás habár megoldható, de modernizáció nélkül kevésbé lehet eredményes, a moderni81