Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

László Mária: A települési önkormányzatok néhány kérdése

Sajnos az önkormányzatokról szóló törvény elfogadása óta eltelt időszakban sem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy melyek az állam helyi kötelezettségei, amihez természetesen pénzt is kell biztosítani és melyek az önkormányzatok alulról, önként vállalt feladatai. A helyi önkormányzatokról szóló törvény rögzíti ugyan a települési önkormányzatok feladatát a helyi közszolgáltatások körében, lehetőséget teremtve az önkormányzatoknak abban, hogy a lakosság igényei, anyagi lehetőségei alapján a települési önkormányzat maga határozza meg, hogy mely feladatokat milyen mértékben és módon lát el. Ezzel együtt a törvény kimondja, hogy a települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az alapfokú oktatásról, az egészségügyi és szociális alapellátásról stb. Mindezekhez a feladatokhoz -- tehát amit a törvény "felülről", kötelező feladatként ír elő a települési önkormányzatok részére — nem biztosítja a központi költségvetés a szükséges forrásfedezetet. így viszont az önkormányzatok működésének első időszakában - nem számítva a politikai konfliktusokat - éppen a kötelező feladatok finanszírozása okozta a legtöbb problémát. A finanszírozás forrásainak bizonytalansága növelte az önkormányzatok választott vezetői, testületei és a lakosság illetve az önkormányzatok által fenntartott intézmények közötti konfliktusokat is. Az önkormányzatok létrejötte és az éves költségvetési viták nyilvánvalóvá tették mindenki számára, hogy a normatív finanszírozással az állam nem képes - nem tudja, vagy éppen nem is akarja -- biztosítani az önkormányzatok számára előírt feladatok finanszírozását. Ezzel viszont szűkíti (akaratlanul is) az önkormányzatok Önként vállalt feladatainak körét Elindított a településszinteken egy olyan sajátos alkumechanizmust, ami semmiképpen sem kedvező az önkormányzatiság lényegének a kibontakoztatásához. Igaz persze, hogy a településszintű együttműködés, a helyi koordináció számára ösztönző is lehet egy forráshiányos, szabad döntéssel bíró mechanizmus gyakorlata, csak éppen a helyi szinten együttműködésre kényszerülő gazdasági szereplők (vállalatok illetve vállalkozások és az állampolgárok) a központilag kivetett magas adók miatt nem igazán ösztönzőitek a helyi együttműködésben, a helyi finanszírozásban. A településszintű önkormányzatok -- bár szükségük van a helyi források bevonására -- megértést kell hogy tanúsítsanak a gazdasági élet szereplői, az állampolgárok felé is, hiszen alapvetően a helyiek érdekeit kell képviselniük. A konfliktus leginkább jelentkezett a helyi adókkal kapcsolatos önkormányzati rendeletek megalkotásánál. Súlyosbította még a helyzetet, hogy a helyi adókkal kapcr»olatos törvény késett és az előző időszak gazdálkodásával, szabályozásával összefüggő tanácsi adók, adójellegű kötelezettségek és hozzájárulások 1991. évi működtetésére, illetve az ebből származó bevételek realizálására a törvény lehetőséget adott. A helyi adók bevezetését, és mondhatjuk, hogy egyértelműen negatív fogadta55