Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hol Ióné Kacsó Erzsébet-Demeter András: A rendszerváltozás néhány problémája a magyar agrárgazdaságban

vőbeli integrálódásának útja -- megítélésünk szerint — ennek éppen a fordítottja kell hogy legyen. A mezőgazdasági szervezetek korábban kiépült integrációs rendszerében hiányoznak a tulajdonosi kötődések, a valós érdekeltségen alapuló vállalkozási formák. Verseny helyett monopolhelyzetek, kínálati piac helyett hiányjelenségek, illetve a szabályozás bizonytalanságából és az elégtelen keresletből adódó relatív túltermelés jellemző. Mindezeket a technikai, technológiai hátrányok, a jog? és intézményi akadályok, alapvető infrastrukturális feltételek hiánya tetézi. Ügy véljük, ezek a fogyatékosságok nem az integráció természetéből fakadnak, hanem magát a folyamatot gátló tényezők. Az újraszerveződés lehetősége és kényszere Az 1992 januárjában hatályba lépő átalakulási törvény szabályozott kereteket teremt a mezőgazdasági privatizációnak is. Elméletileg ez nagy előrelépés a valós tulajdonosi és érdekviszonyok létrejötte irányába. Az már más kérdés, hogy gazdasági szempontból ésszerű-e a tulajdonnak a törvény adta lehetőségek határain belül szétaprózódnia még akár a volt tulajdonosok örökösei között is. A tulajdonrészt (üzletrészt) ugyanis a tulajdonos többféleképpen hasznosíthatja: vagy apportként viszi be valamely társaságba illetve hagyományos formában, de önként szövetkeznek; a nevesített vagyont bérbeadja, vagy egyénileg hasznosítja. Az agrárszférában aktívan már nem, vagy még sohasem tevékenykedő törvény adta jogosultságukkal élő "újdonsült" tulajdonosok természetszerűleg a bérbeadást választják elsősorban, és ennek révén kívánnak majd rendszeres jövedelemhez jutni. Az eddig sem preferált feltételek között tevékenykedők, hozzáértők, esetleg a vagyongyarapításhoz hozzájárulok, az újraélesztett sajátos "egyenlőség elve" alapján, tevékenységük végzéséhez szükséges feltételek jóval kisebb hányadához jutnak ahhoz képest, ami gazdaságilag indokolt illetve racionális lenne. Egyéni hasznosítás, a családi gazdaság kiépítése legtöbbjük esetében tőkekorlátokba ütközik. Ezért az önkéntes szövetkezés, illetve valamely társas vállalkozás alapítása esetükben a várható szerveződési forma. A vagyon felosztása nemcsak a tulajdonra jogosultak kiszélesített köre miatt problematikus, hanem technikai-műszaki okok miatt is. A nagyüzemre méretezett eszközállomány, a mezőgazdasági gépek, berendezések, kiépített állattenyésztő-telepek, s az ezeket kiszolgáló infrastruktúra nem darabolható, illetve szétválasztása gazdaságilag értelmetlen. Nem szólva arról, hogy ezen műszaki bázis helyettesítésére pótlólagos belső erőforrásokkal sem rendelkezünk, s a külső források -- ha lesznek - nem az agrárszférát rohamozzák meg elsősorban. Ezt a szétaprózott, tulajdoni rendszer és a nagyszervezetekre mére47