Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hol Ióné Kacsó Erzsébet-Demeter András: A rendszerváltozás néhány problémája a magyar agrárgazdaságban

tezett műszaki-technikai bázis közötti eüentmondást csak újszerű kapcsolati formák létrehozásával lehet oldani. Alapvetően nevesített magántulajdonon alapuló, így belsőleg átalakuló szövetkezések, illetve nagyüzemek újjászerveződése látszik célszerűnek ott, ahol a kiépült, korszerűnek tekinthető műszakitechnikai-infrastrukturális bázis, vagy a tevékenység jellege indokolja. A privatizáció "hevületében" is szükséges szem előtt tartani a gazdaságos üzemméreteket, az ésszerű szervezeti kapcsolódási formákat. Az átalakítás a gazdasági rendszerváltás esetében sem a korábbival teljesen ellenkező irányba való átfordítást jelenti S főként nem mindig és minden körülmények között azonos módszert. A korábbi szövetkezetek "feloszthatatlan" vagyonának hasznosítására vagyonkezelő központok is szerveződhetnek, amelyhez szervesen kapcsolódhatnak, annak szolgáltatásait igénybe vehetik meghatározott tevékenységi körök végzésére szakosodott önálló társaságok. Már a bevezetőben is utaltunk arra, hogy a tulajdoni szerkezet, a műszaki-technikai bázis és a termelési kultúra úgy alkotnak rendszert, hogy egymás működését meghatározzák.. A rendszer két elemének egymáshoz kapcsolódását már igazoltuk, a harmadik elemének kapcsolódása nem igényel különösebb magyarázatot, mégis erről feledkeznek el leginkább a kizárólag kis családi gazdaságok, vagy közismert szóhasználattal: a farmergazdaságok hívei. Nem rendelkeznek megfelelő szakképzettséggel, termelési kultúrával azok, akik újra tulajdonosi mivoltukban, legtöbbször a 20-30 évvel ezelőtti emlékképeikre alapozva, vagy újdonsült örökösökként csak illúzióikra hagyatkozva kívánnak önálló családi gazdálkodást elindítani. Nem birtokolják azt a felhalmozódott tudást, szakértelmet, amelyet a különböző képzési formákban és a gyakorlatban sajátítottak el a mezőgazdaságban termelők. A korábban is agrárszférában tevékenykedők önálló gazdasági szereplőként való fellépését pedig sok esetben -- a tőkeszegénység mellett -- a vállalkozói készség és a piaci ismeretek hiánya gátolja. Az alapvető mezőgazdasági termelői-vállalkozási ismeretek hiánya is indokolja legtöbb esetben a szövetkezés, a társas formák, egymással szoros kapcsolatot kiépítő szerveződések létrejöttét. Összegzésként megállapítható, hogy az újjászervezett agrárszektor is csak integrált rendszerként képzelhető el. Indíttatásukat, szerveződésüket, erősségüket illetően is mások, sokrétűek lesznek a kapcsolódási vonalak: 1. Nélkülözhetetlenné válik a biztos piac reményében a több lábon álló, ugyanakkor meghatározott tevékenységi struktúrával bíró családi gazdaságok rendszeres (szerződéses) vagy egymásra épülő kapcsolata. 2. A tulajdonosok szövetkezése és a belsőleg is átalakuló nagyüzemek eleve újszerű, integrációs kapcsolatok létrehozását eredményezik. Ebben a tagok érdekeinek érvényesítése kerül előtérbe, s a tulajdonosi jellegnek megfelelően kisebb-nagyobb tőkecsoportosulások jöhetnek létre a szervezeten belül. 48