Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Daubner Katalin: Az izraeli mezőgazdasági fejlődés néhány tanulsága

következő okokkal magyarázható: a/ A moshav tagjainak földet adtak (a föld ugyan az állam tulajdonában maradt, de névleges árért 49 évre bérbe adták), b/A tagokat nem erőltették, hogy a moshavban maradjanak. Akik nem akartak gazdálkodni, vagy nem tudták elfogadni a szövetkezeti kereteket, szabadon eladhatták ingóságaikat, és eltávozhattak, c/ Az 50-es évek közepétől a 60-as évek közepéig jelentősen nőtt az agrártermékek iránti kereslet. A termelési kvóták alkalmazása, a nagy volumenű kormányzati támogatások és a kooperatív marketing intézmények együttes hatása az egész mezőgazdasági szektor és ezen belül a moshavok prosperitására vezetett. A moshav marketingszervezet alkalmazása a közvetítő magánkereskedelem kikapcsolásával a termelők számára kedvezőbb feltételeket teremtett. Nem véletlen, hogy az 1970-es években több szakember is úgy nyilatkozott a moshavokról, mint "szembetűnően sikeres" szervezetekről. Mind a moshavokban, mind a kibucokban az ipari tevékenység helyi kifejlesztését szerették volna megvalósítani. Ennek célja részint az infrastruktúra színvonalának javítása, részint a jövedelemszint emelése volt. Mivel a törvény szerint a családi farm a moshavban nem osztható, és csupán egyetlen fiú örökölheti, a család felnövekvő generációi jelentős potenciális munkaerőállományt képviselnek az iparosítás megvalósításához. A kibucban az iparosítás fő (és eredeti) célja az volt, hogy azok számára teremtsen munkaalkalmat, akik - akár életkoruk, akár egészségi állapotuk miatt nem tudnak mezőgazdasági munkát vállalni. Az iparosításra tett erőfeszítések azonban csak részben voltak sikeresek. A regionális szolgáltató társas vállalatok (gabonamalmok, vágóhidak, szállító és egyéb szervezetek) ún. másodlagos szövetkezeteknek tekinthetők, mert tagjaik a kibucok és a moshavok. Utóbbiak számára megvásárolják a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket és szolgáltatásokat nyújtanak. Másodlagos, körzeti szintű szervezetek a moshavokat és kibucokat tömörítő ellátó szövetkezetek is, amelyek többsége - az eszközvásárló szolgáltatás mellett - kiterjesztette tevékenységét a tagok számára nyújtott teljes körű pénzügyi közvetítésre. A kibucban - az egalitariánus elv szem előtt tartásával - egyenlően osztják el a jövedelmet a tagok között, és ugyanakkor a vállalkozás kedvezőtlen kimenetele is egyformán érinti őket. Ebből az is következik, hogy az érdekkonfliktusok intenzitása nem túl erős. A kibuc olyan számviteli nyilvántartást vezet, amelyben nem különülnek el a vállalkozás és a háztartás tevékenységének adatai, s iiy módon akadályozzák e tevékenységek szervezését és irányítását. A kibuc tevékenységének célja elsősorban az alaptőke felhalmo11