Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Daubner Katalin: Az izraeli mezőgazdasági fejlődés néhány tanulsága

Az izraeli mezőgazdasági rendszer felépítése és érdekviszonyai Izrael agrártermékeinek 80 százaléka szövetkezeti gazdaságokból származik. Ezek 4 fő típusa a kibuc, a moshav, a regionális szövetkezeti vállalkozások és az ún. regionális ellátó szövetkezetek. A moshavok és a kibucok között közbülső helyet foglal el és számbelileg is a legkisebb (26 darab) az ún. moshav-shitufi nevű szervezet. Ebben a szövetkezeti (kollektív) gazdaság dominál,és a családi gazdálkodó tevékenység a nálunk is ismert háztáji keretekre szűkül le. A kibuc valójában kommuna, olyan közösség, amely az egyenlőségre épül. A javak és szolgáltatások termelése és fogyasztása közösen megy végbe. A tagok a kibuctól kapják az ennivalót, a lakást, az egészségügyi ellátást, az oktatást, a ruhaneműt, valamint egy viszonylag szerény pénzjuttatást, amelyet tetszésük szerint költhetnek el. A föld állami tulajdonban van, míg valamennyi egyéb termelőeszköz és vagyontárgy a kibuc közös tulajdonát képezi. A tagoknak személyes tárgyaikon kívül nincs más saját tulajdonuk. Az első kibuc 1909-ben alakult, többségük az 1920-as években. Számuk 1986-ban 264 volt, amely a lakosság 2,8 százalékát, mintegy 116 ezer főt foglalt magában. Az állandó lakosok száma átlagosan nem haladja meg a 440 főt egy-egy kibucban. A moshav olyan mezőgazdasági tevékenységet folytató közösség, amelyben az azonos nagyságú, állami tulajdonban lévő földeket családilag művelik. A termelőknek nyújtott szolgáltatások kooperatív jellegűek, de a termelés és a fogyasztás egyéni családi alapon történik. A tipikus moshav kb. 60 családot egyesít. A moshavok kialakítása összekapcsolódott a cionista szocialista mozgalommal. Létrehozásuk az 1920-as években -- a szervezeti kereteket tekintve — mintegy reakció volt a kibucok erőteljes kollektivizmusával és belső egyenlosítési törekvéseivel szemben. A moshavban a kollektivizmus eredetileg abban jeződött ki, hogy a termelőeszközöket egyenlően osztották el a családi farmok között. Később a közösségi alapelvek a következőkben fogaimazódtak meg: — a kölcsönös segítség elfogadása, — a marketingtevékenység és a hitelellátás kooperatív módon való megszervezése, -- bizonyos gazdaságirányítási döntések átruházása kollektív döntéshozó testületekre (a tagok közgyűlésére, a falu irányító bizottságára). Az új, többnyire iszlám országokból érkező telepesek számára a szövetkezés moshav modellje ismeretlen volt és ezért nem nagy szimpátiát mutattak iránta. Emiatt a hivatalok gyakran nyúltak a gazdasági presszió eszközéhez. Ez az ún, "vonakodó szövetkezés" azonban mégis elkerülte a bukást, amely a 10