Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Fekete Péter: Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek

A kutatás hazai előzményeiben azt vázolja fel, hogy a XVIII. század elejéig a magyarságot anyagi és szellemi kultúrájában óriási veszteségek érték. Az Alföldön járási nagyságú területek néptelenedtek el. Az elnéptelenedett falvakba a nagy lakosságú országrészekből magyarok települtek át, akik más tájszólásban beszéltek, mint a környező falvak népe. így alakultak ki a nyelvjárásszigetek. A máig megmaradt eredeti nyelvjárási jelenségek összegyűjtése segítségével megközelíthetjük annak a megállapítását, melyik vidékről települt át a benépesítő lakosság. Fontos vizsgálati szempont az áttelepültek létszáma, s hogy az új helyen milyen tömegű lakossággal alkotott új települést, valamint mióta él a közösség az új helyen. Legalkalmasabbnak látszik a XVIII. századi települések számbavétele. Áttekinti a nyelvjárásszigetek kutatását a kezdetektől napjainkig, hivatkozva arra, hogy hazánkban a német nyelvszigetek vizsgálata korábban kezdődött, mint a magyar nyelvjárásszigeteké. A hazai mellett kitekint a külföldi előzményekre is. Előbb számos európai országot számba véve bemutatja a nyelvszigetek ottani keletkezését (német, szláv stb.), majd a német nyelvsziget-kutatás eredményeit összefoglalva a szovjetunióbeli nyelvjárásszigetek kutatását tárgyalja. A "Munkám céljáról" című fejezetben a hazai nyelvjárássziget-kutatás elmaradásából indul ki. Maga számára célul azt tűzi ki, hogy a nagyatlaszból kiválasztott kutatópontok nyelvi anyaga alapján a nyelvjárássziget helyzetű települések nyelvjárási sajátságaiból, azoknak a részletekre kiterjedő elemzéséből megállapítsa, hogy mit és milyen mértékben őriztek meg a kibocsátó (eredeti) tájszólásukból a betelepülők, s ezeknek a megőrzött jellegzetességeknek a segítségével azt is kimutassa, honnan települhetett oda egykor a lakosság. A módszertani kérdésekben néhány általános megjegyzés után megjelöli a vizsgálati anyagát. A MNyA kutatópontjai közül a 112 településből 29 nyelvjárássziget jellegű. Negyedmillió adatot kellett feldolgoznia. A feldolgozás módszerét illetően kiemelendő, hogy a helyszínen magnetofonfelvételeket készített, kérdőívet használt. Elvégezte a térképlapokról összegyűlt nagy mennyiségű anyagnak hangtani, alaktani és szókészlettani elemzését. Minden adatlap mmden számbavehető hangtani, alaktani és lexikai jelenségét kutatópontonként egytől-egyig megszámolt és összesített. Az atlaszbeli tájszókat három csoportba sorolta. A csoportokba tartozó valódi tájszókat nemcsak számszerűen összesítette, hanem előfordulási számukat százalékosan is értékelte. A statisztikai összegezés lehetővé tette annak a megállapítását, hogy a nyelvjárásszigetek miben és mennyire 119