Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Hekli József: Vázlatok a mai kelet-német drámáról, színházról (Drámai arcélek)

Heiner Müller nem kevésbé termékeny író, mint Claus Hammel, de drámái bonyolultabbak, több bennük a nehezen követhető "áttétel", a feszült figyelmet igénylő írói csavar. A színház azonban, ahol drámái folyamatosan jelen vannak, a maga művészi eszközeivel és fogásaival meg tudta könnyíteni az írói gondolatok befogadását. A mai kelet-német drámairodalom bővelkedik a tehetségekben, de a tanulmány szűkre szabott keretei nem teszik lehetővé, hogy mindenkiről szóljunk. Azonban egy kurta vázlat is elképzelhetetlen Rudi Strahl (1931) és Chritoph Hein (1944) munkásságának néhány mondatos méltatása nélkül. Rudi Strahl, az Eulenspiegel egykori szerkesztője, főleg a helyzetkomikumra épült vígjátékok mestere. Az egyik legjobb "víg játéka" az "Ádám és Éva", amelynek ifjú szerelmespárja — a két címszereplő — rövid ismeretség után megjelenik az anyakönywezetőnél. Az anyakönyvi hivatalról kiderül, hogy bírósági formában működik, s egy új rendelet értelmében csak azok házasságát engedélyezi, akiknek szerelmét — szigorú vizsgálatok után ~ megalapozottnak látja. A fiatalok vállalják a mókás vizsgálatot, s kezdetét veszi a sodró lendületű játék. A mulatságos helyzetekben nem szűkölködő tárgyalás után végül megkapják az engedélyt a házasságkötésre. A sziporkázóan szellemes "tárgyalás" bő lehetőséget kínál az írónak arra, hogy megfricskázza életünk merev beidegződéseit, furcsa torzulásait. Hiszen az érzelmeket — s sok egyebet — nem lehet megideologizált méricskéléssel megítélni, amint azt frappánsan karikírozza Rudi Strahl a "szerelmi bíróság" tagjainak, a hűvös, távolságtartó bíró, a tartalmatlanul lelkendező védőügyvéd, a cinikus felülemelkedettséggel szónokló ellen-ügyvéd tevékenységével. Az "Ádám és Évá"-hoz hasonlóan Rudi Strahl több vígjátékában vegyíti a valóságot a fantasztikummal. Ezt a módszert alkalmazza az "Ismét itt van ő" című bohókás játékában is, amelyben arra figyelmeztet, hogy túl sok hasznos energia megy veszendőbe, ha a kézenfekvő megoldások helyett komplikált vágyálmokat erőltetnek. A helyzetkomikumok sűrítésének már-már bizarr példája a "Kövessünk el még egy stiklit", amely a szociális otthonban tengődő, megkésett szerelmet melengető hajdani híres kasszafúró, az öreg Pinkas utolsó — immár ártatlan — "stiklijét" eleveníti fel bő humorral, kedves iróniával. A hatvanas-hetvenes években Rudi Strahl ontja a váltakozó művészi színvonalú darabokat, amelyek többsége az akkori valóság visszásságait, bürokratikus "ferdeségeit" veszi célba. "A friss széna bódító illata" egy tipikusan német környezetre hangszerelt szerelmi bulvárkomédia, "A nő, a férfi és a gyerek" a családi áldozat112