Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Zimányi Árpád: Sebestyén Árpád: Értsünk szót! (Útvesztők és útjelzők mindennapi nyelvhasználatunkban)

ZIMÁNYI ÁRPÁD Sebestyén Árpád: Értsünk szót! (Útvesztők és útjelzők mindennapi nyelvhasználatunkban) Kiadja a KLTE Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, Debrecen, 1994. Az utóbbi években szépen gyarapodik nyelvművelő irodalmunk: rádió- és tévéműsorok előadásai könyvalakban, sajtóbeli cikkek másodközlései egyaránt szerepeltek a legutóbbi kiadványok között (például Halász Gyula iskolateremtő művének 3. kiadása Tudd, hogy mit beszélsz! címmel; az Álljunk meg egy szóra! valamint a Mondd és írd! kötete; illetőleg a Nyelvművelő kis tükör - egymás után két kiadásban). Most ebbe a sorozatba illő újabb kötetet üdvözölhetünk: Sebestyén Árpád Értsünk szót! címmel jelentette meg a Hajdúbihari Napló - általa vezetett - nyelvi rovatából saját írásainak válogatását. Sok szempontból örülhetünk e cikkgyűjtemény megjelenésének, de legfőképpen azért, hogy egyáltalán napvilágot látott. A szerző ugyanis Előszavában vázolja azokat a nehézségeket, amelyek időlegesen megakadályozták a könyv kibocsátását. Végül is hivatásos kiadó híján a Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke (valamint egy alapítvány) tette lehetővé az 1989 óta húzódó terv megvalósulását. Sebestyén Árpád a magyar nyelv történetének és jelenének kiváló ismerője, nemcsak jeles elméleti szakember, hanem immár négy évtizede a nyelvi ismeretterjesztésnek is tevékeny művelője. Elméleti és kutatói munkássága mellett mindvégig fontosnak tartotta, hogy a nyelvtudomány eredményei és saját megfigyelései, gondolatai eljussanak a nagyközönséghez is. Nyelvművelő felfogásáról így vall: „A nyelvművelés az alkalmazott nyelvtudomány egyik területe: a nyelvhasználatnak és ezáltal a nyelv fejlődésének, rendszerének akaratlan vagy tudatos és szándékos befolyásolása annak érdekében, hogy a gondolatcsere minél zavartalanabb, igényesebb, stílusosabb legyen, illetőleg, hogy a nyelv sajátos rendszere minél tisztábban megőrződjék és szervesen továbbfejlődjön. Abban a vitában tehát, amely napjainkban az amerikai gyökerű szociolingvisztikusok és a hagyományos felfogású nyelvművelők közt zajlik - hogy tudniillik csak észlelő, leíró (descriptiv) vagy beavatkozó, előíró (prescriptiv) legyen-e a nyelvhasználat vizsgálata, magam az utóbbi felfogást vallom." Majd Bárczi Gézát idézi: „Tudományos kérdésekben a hűvös tárgyilagosság nélkülözhetetlen követelmény, de ha nyel141